Gyermeknapra versek

Jöjjön a Gyermeknapra versek összeállításunk.

Weöres Sándor: Mi volnék

Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
légben jegenyefa volnék,
földön anyám fia volnék.

Szélben libapihe volnék,
kasban puha csibe volnék,
erdőn galagonya volnék,
otthon apám fia volnék.

Szakályné Nagy Irén: Csacska játék

Játsszunk, játsszunk valamit,
Bűvös, bájos egyszerit,
Legyen benne csacskaság,
Bohócsapkás csacsiság.

Földet vízzel gyurmázzunk,
Sárból várat formázzunk,
Kézzel, lábbal pingáljunk,
Négykézlábon mázoljunk.

Napraforgót kergessünk,
Körbe, körbe pörögjünk,
Mókás mesét regéljünk,
Csicseregjen énekünk.

Fonjunk, szőjünk ágakból,
Kössünk hajdíszt virágból,
Szárnyunk legyen papírból,
Csákót hajtsunk újságból.

Aranyhalra horgásszunk,
Három álmot kívánjunk,
Nádból sípot faragjunk,
Legyen ez a mi titkunk,

Játék, mosoly, szabadság,
Nem is olyan szamárság,
Felhőtlen a boldogság,
Csacsi, csacsi, csacskaság.

Csorba Piroska: Ha megnövök

Ha megnövök, elveszem anyát
feleségül. A piros ruháját vesz
fel, abban a legszebb.
Adok neki virágot és egy
igazi tengerimalacot.
Az esküvőnkön tejbegrízt eszünk
és fagyit, utána haza rollerezünk.
Ha szó fogad, az apu is elkísérhet.
Jól fogunk élni! Anya mindig mesél,
én meg szelídítek neki
egy vad oroszlánt.

Váray Károly: Bimbó voltam, virág lettem

Bimbó voltam, virág lettem
Édesanyám éke lettem
Most is kérdem, mi voltam én
Kérem szépen, mesélj, mesélj

Te voltál a kicsi remény
Méhemnek éke-szépe
Vágyaimnak tündérvirága
Szépülő kis mellékága

A testemben gyönyörű szép
Éltető rubin csipkefolyam
Éltetett édes gyermekem
Méhem védőpólyájában

Álom voltál, édes álom
Születésed szent napjáig
Ma már kezem tenyerében
Testemből lett ékesség

Angyal lettél életemben
Beragyogva nappalt s éjt
De legjobban a szívemben
Ahol ragyogsz, ahol élsz

Boldogság és minden öröm
Mosolyodból friss forrás
Ebből élek, ezt szomjazom
Én kis szívem, Napsugár

Ragyog az új Nap
Már tudom, miért
Ragyognak a csillagok
Már tudom, kiért.

Csorba Piroska: A gyermekkor

Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd,
Mikor méretlen és örök az időd;
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,
Mikor az asztalt alig éred el;

Mikor a játékból soha nem elég,
Mikor a képzelet világot tár eléd;
Mikor a homokból lisztet szitálsz,
S a sárból édes csokitortát csinálsz;

Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,
Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor,
És látod a nyuszit kinézni a Holdból;

Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,
És drágább neked, mintha arany lenne;
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;

Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,
Mikor fakockákból építed a házad;
Mikor megeteted gondosan a babát,
És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;J

Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,
Ha az udvarra egyedül kimész;
Mikor homokból tornyos várat emelsz,
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;

Mikor – ha mást sírni látsz – sírva fakadsz,
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;
Mikor anyu ölében nyom az álom el,
És édesen alszol, mint lábasban a tej;

Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;
Mikor még mindenből minden lehet,
S hatalmas sátornak látod az eget;

Mikor a mennydörgéstől megriadsz,
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;
Mikor a mesékből soha nem elég,
És kérve kéred, hogy mondják újra még;

Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet
Megsiratod, és kis sírba temeted;

Mikor megmásznivaló minden magaslat,
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,
Míg a születésnapodig el fogsz jutni;

Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,
És a kabátzsebedben lakik egy manó;
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,
És senki-senki sem szid meg ezért;

Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,
És a kutya? – Az fiú mindahány!
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;

Mikor lopva belesel a tükör mögé,
Tán ott van valaki – az arcod az övé;
Mikor bújócskát játszva azt hiszed:
Senki nem lát, ha behunyod szemed;

Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,
És a könyvekben csupa csoda vár rád;
Mikor összerajzolod a hófehér falat,
És sehogysem érted, miért nem szabad;

Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,
És titkokat súgsz este a babádnak;
Mikor a fürdőkád neked a tenger,
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;

Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll;

De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.

Szedő Tibor: Gyerekszáj

Léggömb a gyerekek kezében, színes
héliummal teli csodák.
Boldogság ül ki arcukra,
mosolygödrök reggeli
tornája. Mimika játéka,
nevető szempár, hangos
gyerekzsivaj tölti meg
az üres utcákat. Ezernyi
láb önfeledten előre
masíroz. Piknikező, füvön
ülő családok, a leterített
pléden van ám terülj-terülj
asztalkám, szem-szájnak
ingere. Számos program
szerteszét, vattacukor
többféle ízben, színben,
daloló madarak az ágon
ülve koncertet adnak.
Vastaps lesz jutalmuk,
dagad a begyük a büszkeségtől.
Cintányér csörren, trombita
harsog, furulya szélnek ereszti
hangjegyeit. Lombos fa ritmusra
hajlong, táncát sokan csodálják.
Addig gyerek valaki, amíg élnek
szülei, használjunk ki minden
alkalmat, hogy velük lehessünk!

Mysty Kata: Úgy vártatok

Úgy vártatok,
mint Messiásra…
Én lehettem
kis szívetek
legnagyobb
dobbanása…
Első szó, első
lépés, cirógató
becses érzés…
Játéksikoly, még
több mosoly!
Ettől “igazi”
a gyermekkor.

Gyerekszoba:
vidámpark.
Derültsége;
fényképarc…
A mese: éhség;
minden korban
eleség!
A gyerekkor
felhőtlen kék…
Szivárványt fest
a szeretet, – heve
ki nem hűl, sőt
nőttön nő ereje.

Aranyosi Ervin: Gyermeknapi gondolat
Mi a dolga egy gyermeknek?
Szerintem a játék!
A figyelmed, szereteted,
mind fontos ajándék!
Kisgyermekként tehetségét
keresgéli szépen,
a szárnyait bontogatja:
– S mi van a kezében?

Van már benne száz adottság,
hagyd, hogy megtalálja,
ha hagyod kibontakozni,
büszke lehetsz rája.
Emeld fel a csillagokhoz,
érje el a Holdat?
Mesélj neki új csodákról,
amit hoz a holnap!

Mi lenne, ha te is inkább
kisgyermekké válnál?
Leguggolnál, lehajolnál,
alacsonyan szállnál?
Használnád a képzeleted,
szépeket mesélnél,
a korábbi önmagadhoz
szívvel visszatérnél.

Szerethetnél önzetlenül
szívedet kitárva,
csukott szemmel képzelődve,
új csodákra várva.
Képes lennél mosolyogni,
vidáman nevetni,
mi lenne, ha képes lennél
újra gyermek lenni?

Mi lenne, ha megtanulnád,
az élet csak játék!
A szívedben kinyílna
a megengedő szándék.
Mi lenne, ha szabad lennél,
s lelked újra szállna,
boldogságot csepegtetnél
a még bús világra?

Játszd tehát az életedet,
s élvezd minden percét!
Hadd gyűljön a napjaidba
sok-sok kedves emlék!
Keress hozzá játszótársat,
élvezd ki a percet,
s ameddig a lét virágzik
legyél boldog gyermek!