Szerzők: Mózner János – Szilágyi György
Dalszöveg:
Úgy múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép. Úgy múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Elillant rég a nagy varázs, ifjúságunk hűlő parázs. Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak. Nem marad meg már más nekünk: emlékezünk, emlékezünk. Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák. Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? – S te hol vagy mama? Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Egy régi bál, egy régi tánc, mindegy mi volt, semmit se bánsz. Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Örvénylik múltunk mély tava, nincs nyár heve, csak tél hava. Csitult a láz, elmúlt a tánc, szemünk körül már több a ránc. Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák. Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? – S te hol vagy mama? Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell, elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk. De míg vagyunk emlékezünk: így múlik el az életünk. Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák, Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? – S te hol vagy mama?
Íme a dal:
