in

Hofi Géza: “Előfordult már, hogy egy szemetesautóról köszöntek rám”

Hirdetés

A Dunántúli Napló 1996. január 21-én interjút közölte Hofi Gézával. Cikkünkben ebből idézünk.

Hofi. Csak így emlegetik, hiszen az ország legismertebb emberei közé tartozik. Ha a politikusokat, a közélet szereplőit időről időre rangsorba állító népszerűségi listákra felvennék, biztosan előkelő helyre sorolnák őt a közvélemény-kutatók.

– Nem is szeretem, ha művész úrnak szólítanak. Sőt, az emberek többsége tegez. Előfordult már, hogy egy szemetesautóról köszöntek rám az utcán: „Szevasz, Géza!” És ez nekem nagyon jólesett, hiszen szeretet sugárzott a hangból – meséli Hofi Géza, a budapesti Madách Kamara Színház egyik öltözőjében,”ahová 1983 óta a társulat tagjaként már szinte hazajár. Egyelőre még nem fellépésre készül, hiszen a betegsége miatt egy ideje kényszerpihenőre fogták az orvosok. A jegyszedőnéniktől a színészekig mindenki örül, hogy látja. Nagyon várják már, hogy visszatérjen a színpadra.

– Ön mit vár ettől az esztendőtől?
– Remélem jobb lesz, mint az előző! Almomban ne jöjjön elő, olyan szörnyű évem volt. A sok betegség, a műtétek… De most már, remélem sikerült végre ötről hatra jutni, ahogy a naptár is ’95-ről ’96-ra váltott. Bízom abban, hogy rövid időn belül újra színpadra léphetek. Mert itt az elmúlt évben szerencsére történtek velem jó dolgok is. Nagy sikerekben volt részem. A jubileumi, ezredik előadás alkalmából óriási ünnepséget rendeztek a színpadon, hiszen 1983 óta 500-szor ment a „Hofélia” és ugyancsak 500-szor az „Élelem bére” című előadás.

Kerényi Imre, a színház igazgatója rendkívül szellemesen kiszámolta, hogy összesen hány néző fordult meg a nézőtéren, mennyi időt töltöttem a színpadon, hány órán és hány percen át fogadtuk a tapsokat. Ez így összeadva megdöbbentő számokat eredményezett. Persze mindez nem csupán a színháznak és nekem jelentett kellemes pillanatokat. Az igazgatónk azt is kiszámolta, hogy az ezer előadás mennyi bevételt hozhatott a BKV-nak, a taxisoknak és a színházi büfének. Természetesen ezt a sikerszériát – amit remélem hamarosan az ezeregyedik előadással folytathatunk – nem egyedül értem el. Bár a színpadon csak én látszom, de a díszletezőktől, a zenekaron, a hangosítókon, a világosítókon és a jegyszedőnéniken keresztül az öltöztetőig közösen, csapatmunkában dolgozunk. Ebben a színházban csodálatos, szeretetteljes, családias légkör uralkodik. Itt még a vidám műfajokban sem szokás a fegyelmezetlenség, a késés. A komoly mókázás soha nem fajul hülyéskedésbe.

Szólj hozzá!
Hirdetés
Hirdetés

Zámbó Jimmy – Szeress úgy, ahogy itt vagyok veled

Gyászhírt közölt a Vígszínház – elhunyt Dr. Tiszai László