Hofi Géza 1968-ban a Pajtásnak a kezdetekről beszélt.
— Már az iskolában kezdődött. Szerettem humorizálni. Egy-egy jól elhelyezett bemondásomat időnként intővel jutalmazták ugyan, de ez egyáltalán nem vette el a kedvem a további virgonckodástól. Mint srácok, gyakran játszottunk színházasdit. Egy pajta volt a színház. Belépőként két darab almát kértünk a nézőktől. Aztán megtréfáltuk, rászedtük őket. Vagy vizet zúdítottunk rájuk, vagy töreket szórtunk a nyakukba. Igaz, legközelebb már senki sem akart jönni a „színházba”, de mivel akkor már nem szedtünk belépőt, s megint csak egybegyűltek a gyerekek.
— Az iskolai évek után hogyan alakult az élete?
— Porcelánfestő voltam Kőbányán 1960-ig. Akkor kerültem a Debreceni Csokonai Színházhoz, s itt három évet töltöttem. Ez idő alatt szintén és végérvényesen megmutatkozott a paródia iránti hajlamom.
— Mi a különbség a paródia és utánzás között?
— Utánzás esetén az előadó hangban és mozgásban is igyekszik megjeleníteni az utánzott személyt. A parodista viszont kifigurázza, kiélezi a színész mozdulatait, stílusát. Hangját nemigen utánozza, bár a nézők ezt gyakran úgy érzik. A parodista lényegében túloz és pillanatok alatt elröppenő karikatúrát készít.
