Folytatjuk Hofi Géza idézetekből válogató sorozatunkat.
Hofi Géza Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja.
Hofi Géza az egyik legnépszerűbb embere az országnak. Hogyan lett Hofivá? – kérdezték egy interjúba 1973-ban Hofi Gézától
– 1955-ben érettségiztem, jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, Petőfi Ivás közben című versét mondtam el. Kidobtak. Még egyszer próbálkoztam, ugyancsak humoros jellegű versekkel, nézzen rám, ezzel a külsővel igazán nem gondolhattam Rómeóra. Másodszor, harmadszor is kiestem a rostán. Egyedül Básti volt az, aki mindhárom alkalommal mellettem szavazott. Ezután elmentem dolgozni, a Porcelángyárban, a Téglagyárban működtem, betanított munkásként. 1960. szeptember 1-én – azért jegyeztem meg ilyen pontosan, mert aznap szerződtetett a debreceni Csokonai Színház – Szendrő volt az igazgató. Megérezte bennem a lehetőséget. Ma már nem divat, hogy azzal dicsekedjék, hogy munkás volt. Sőt mintha átestünk volna kissé a túlsó oldalra. De hogy visszatérjek életutamra, 63-ban megváltam a színháztól és öt évig az Országos Rendező Iroda műsoraiban léptem fel. Vidéken, kultúrházakban, lassan-lassan megtaláltam önmagamat, a valódi műfajomat. A színész és a humorista keverékét.
Ezeket. is ajánljuk!
