Hofi Géza, egy olyan név, mely minden magyar ember számára ismert és kedves. Nem csupán humorista volt, hanem a magyar szórakoztató művészet egyik meghatározó és megkerülhetetlen alakja. Nem csoda, hogy számos díjban részesült: Kossuth-díj, kétszeres Jászai Mari-díj, Karinthy-gyűrű, Érdemes és Kiváló művész – hogy csak néhányat említsünk.
Budapest, Kőbánya adott otthont születésének 1936-ban. Édesapjától, Hoffmann Lajostól kapta humorérzékét, míg édesanyjától, Szabó Magdolnától a kitűnő zenei hallást. A humor és a zenei érzék kombinációja tette őt kivételessé és felejthetetlenné.
Bár a Színművészeti Főiskolán nem vették fel, a humor és a színpad vonzásának nem tudott ellenállni. Szerepléseit a közönség mindig vastapssal jutalmazta, legyen szó színházról vagy televíziós műsorról. Egyedülálló stílusában ötvözte a humorral megfűszerezett társadalomkritikát, melyben kíméletlenül mutatta be a korabeli magyar valóságot, ugyanakkor mindig volt benne egy csipetnyi remény és öröm.
Egyedülálló
A 80-as években, amikor az ország politikai és gazdasági válságban volt, Hofi azok közé tartozott, akik az emberek arcára mosolyt tudtak csalni. Sokak szerint az ő humorán keresztül tudták feldolgozni az akkori nehéz időszakot.
Emlékezetesek azok a pillanatok, amikor Hofi parodizálta az akkori politikai vezetőket vagy a társadalom hibáit. Sajátos stílusával képes volt a nevetésen keresztül rávilágítani a valós problémákra, ugyanakkor sosem vált sértővé vagy közönségessé.
Minden előadása egyfajta művészi alkotás volt, melyben a humor mellett ott volt a mélység, az érzékenység és a társadalmi éberség.
Bár 2002-ben elhunyt, szellemisége, humora és öröksége ma is él. Minden generáció számára példaértékű az ő művészi pályája, és mind a mai napig sokan idézik és hallgatják fellépéseit.
A magyar humor és kabaré történetében örökké él majd Hofi Géza neve, mint aki képes volt nevetésre fakasztani egy egész országot.
