Egy egész ország gondolta szilveszterenként, hogy ez az ember a tűzzel játszik. Hogyan lett Hofi Gézából egyszemélyes színház, a nemzet megmondóembere? A magyar politikai kabaré legnagyobb alakjának története a XXI. században.
A történelem nem unalmas, legfeljebb rosszul írják. Teljességre, azaz a összefüggések mindenre kiterjedő feltárására aligha van mód, nem csak az adatok hiányossága, hanem az élet rövidsége miatt is. A részletek azonban sokat mondanak el, mint ahogy egy-egy mondat, egy-egy gesztus sokat árul el az emberről.
Az anekdoták fontosak hát – három kis történet már jellemez egy embert, egy kort. Ezeknek a történeteknek a segítségével akarja bemutatni a történelmet a XXI. század, ahol a legendák velünk élnek.
Persze, hogy nem Hofinak hívták, Hoffman volt, de debreceni színészként művésznevet vett föl. Hogy elvetette-e a sulykot, amikor kabaréjelenetiben Kádárt parodizálta? Vagy csak engedélyt kapott volt államvédelmis főnökétől? Csak szelepnek használták, hogy föl ne robbanjanak az indulatok a szocializmusban?
Majdnem minden Hofi Gézáról a XXI. században.
