in

Máté Péter – Az ajtóm nyitva áll

Jöjjön Máté Péter – Az ajtóm nyitva áll.

Nincsen más örömöm
Csak a szemed,
Hogyha néha rám nevet…
Ha távol járom utam,
Minden álmom féled suhan!

A Sorstól kérdem:
Miért kell nékem
nélküled élnem,
Óh, miért?

Mért kell oly távol,
Égve a vágytól,
Évekig várnom semmiért?

Jöjj hát, kérlek jöjj hát,
Vár rád boldog szerelem!
Karjaimba belesímulva
Megpihensz majd csendesen!

Vagy talán olcsó játék volt csak egész,
S valaki vár nap-nap után?
Hagy így van, elmegyek,
De jól vigyázz, nem feledek!

S ha egyszer hozzám menekülsz,
És házamban vigaszt keresel:
Ajtóm mindig tárva, s itt a bálvány
Teleszel! Ajtóm mindig tárva!
Soh‘ sincs zárva!

Szólj hozzá!

Máté Péter – A fény városa

Hofi poénjain a felnőttek felváltva nevettek és borzongtak