in

Hofi volt a pótjézuska

Barabás Tamás 1975-01-07-én megjelent Tükör című lapban írta meg gondolatait Hofi Géza egyik év végi műsoráról.

Hofi, a pótjézuska

Az
ünnepeken szünet nélkül pergett a műsor a tévében, csak éppen valami igazi csemege hiányzott. Ha van ilyen a tarsolyukban, akkor azt talán Szilveszterre tartogatják, gondoltuk, de tévedtünk. Még a két ünnep közötti szombat este bedobták a „pótjézuskát”, az igazi karácsonyi ajándékot, vagy talán az elő-Szilvesztert: Ki mer ma? címmel Hofi Géza műsorát.

Nem
volt ez vadonatúj műsor, közölték is tisztességesen, hogy a Mikroszkóp Színpadon elhangzott számaiból állította össze Hofi. No, de számoljuk csak ki, hogy ez mit jelent? A Mikroszkópban telt ház szokott lenni, ám az is 150 néző mindössze. Egy hónapban, bőven számítva, négyezer. Mondjuk egy évig játszanak egy műsort (ha olyikat tovább is), az negyvenezer néző. Most pedig: egyetlen szombat estén, egyidejűleg a képernyő előtt ülve, legalább négyszázezer, de inkább milliók, talán négymillió is! Döntő részben olyan közönség, amely sohasem járt a Mikroszkópban, tehát számára vadonatúj műsort látott.

És
milyet? Az a csodálatos Hofiban, hogy a maga akár 150 főnyi, akár többmilliónyi közönségét másodpercek alatt egyetlen nagy családdá, ámuló és nevető, vele dühöngő és szórakozó egységes tömeggé tudja összeforrasztani. Humora látszatra egyszerű, valójában agyafúrt, áttételes, még a helyenkénti jassz szövege mögött is intellektuális színvonalú, mélyen gondolati. Mégis mindenki megérti, össznépi humorát az teszi közérthetővé s egyúttal átütő erejűvé, hogy mindig olyan komoly problémákkal, jelenségekkel és típusokkal foglalkozik vicces formában, amelyek és akik mindenkit izgatnak, senkit nem hagynak közömbösen.

Hofi
a maga eredeti és noha körüljárható, végül mégiscsak megfejthetetlen titkával egy pillanat alatt érdekeltté tesz mondandójában mindenkit. Utána már úgy és addig és oda viszi magával őket minket valamennyiünket —, ahogy, ahová és ameddig akarja. Ezen a pótkarácsonyi szombat estén 45 percig akarta, és mi pontosan háromnegyed órán át jártunk delejezve, lenyűgözve és a szüntelen kacagás kellemes könnyeivel a szemünkben Hofi Géza humorának birodalmában.

Klikk és nézd meg az eredeti cikket.

Szólj hozzá!

Ungár Anikó: “Anyukám döbbenten nézett”

Meghalt Peskó Zoltán karmester, zeneszerző