Jöjjön egy igazi örökzöld! Íme Németh Lehel – Egyedül a tóparton dala.
Németh Lehel – Egyedül a tóparton dalszöveg
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
ó, de sokszor járok erre én, egyedül.
Titkon a szívem arra vár,
hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül.
Azelőtt itt, a tónál randevúztunk,
itt, a tónál álmodoztunk,
Holdfényes nyár-éjszakán, te meg én!
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
most is csak erre járok én, egyedül.
Későre jár, a tó is alszik már,
s a lomb közt most hűvös szél suhan.
Egy sárgult levél zizegve földet ér,
s a csendben csak nézem szomorúan…
Azelőtt itt, a tónál randevúztunk,
itt, a tónál álmodoztunk,
Holdfényes nyár-éjszkán, te meg én.
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
most is csak erre járok én egyedül.
Kitudja meddig járok még egyedül!
Egyedül, egyedül, egyedül, …
Deák Tamás-Hajnal István szerzeménye 1961-ben jelent meg.
