Több százan kísérték utolsó útjára Benkó Sándort, a Benkó Dixieland Band alapítóját, Kossuth- és Liszt-díjas zenészt pénteken a Farkasréti temetőben.
A 75 éves korában, december 15-én elhunyt világhírű zenekarvezető, klarinétos emlékét ravatalánál, gyászoló családja előtt zenész- és pályatársai közül Nagy Jenő, a Benkó Dixieland Band egykori alapító tagja, bendzsósa, illetve Berki Tamás énekes, a zenekar rendszeres vendégfellépője, valamint az elhunyt gyerekkori barátja, Valnicsek Gyula idézte fel. A szertartást Balicza Iván evangélikus lelkész vezette.
„Klasszicizálta a dixieland muzsikát, a füstös kiskocsmákból a Zeneakadémia színpadára emelte. Ötletgazdag volt, gondolkodása előrevivő, munkabírása elképesztő, szervezőkészsége kiváló, életszemlélete optimista, magatartása példamutató” – fogalmazott Nagy Jenő, aki több mint ötven éven át, 1957-től 2011-ig zenélt együtt Benkó Sándorral a zenekarban.
A zenész szólt arról, hogy a hétfős Benkó Dixieland Bandet csaknem hat évtizedes pályafutása során a zenekarvezető kivételes szervező- és összetartó ereje fogta össze. Felidézte, hogy együtt végezték el a Műegyetem villamosmérnök karát, az intézményben alakult meg 1957-ben a zenekar, Benkó a muzsika mellett párhuzamosan ezen az egyetemen dolgozott, oktatott évtizedeken át.
„Évente 180-250 koncertünk volt itthon és külföldön, játszottunk kis klubokban és fesztiválon 300 ezer ember előtt: Benkó Sándor nevét világszerte megismerték és megszerették. Közvetlen, sztorizós stílusával közel hozta a színpadhoz a közönséget, miközben kezdettől fogva hitelesen dokumentálta az együttes munkáját, amelyet interaktív kiállításokon is az érdeklődők elé tárt” – sorolta Nagy Jenő.
Berki Tamás, aki énekesként négy évtizede állandó vendégfellépője a Benkó Dixieland Bandnek, azt emelte ki, hogy Benkó halálával egy egész intézmény ment el: a mérnökember, a vállalkozó, a családfő, a klarinétos, a zenekaralapító és -vezető, a lemezkiadó, a zenei rendező, a műsorvezető, a sorozatszerkesztő, a kapcsolatépítő, a fiatal tehetségeket felkutató és támogató, valamint a szervezőzseni.
„Mindig megtalálta a legalkalmasabb embereket a zenekarba. Tevékenységét, rendkívüli jelentőségű kulturális misszióját bal- és jobb oldalról is elismerték és díjazták. A televízió számára készített páratlan dzsessztörténeti sorozata tudományos és kulturális kontextusban is páratlan volt” – tette hozzá Berki Tamás.
Gyermekkori barátja, a vele már az általános iskolában együtt tanuló Valnicsek Gyula megemlékezett arról, hogy Louis Armstrongnak a newporti dzsesszfesztiválon rögzített lemeze volt az, amelyet egyszer megmutatott neki, és azt mondta, hogy ilyen zenét és így akar játszani.
A beszámoló folytatásért klikk.
