Ma 50 éve távozott Rideg Sándor József Attila- és Kossuth-díjas író, akinek – többek között – az Indul a bakterházat is köszönhetjük.
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja.
A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.
Indul a bakterház (1943)
Urak országában (elbeszélés, 1945)
Tűzpróba (regény, 1949)
A tükrösszívű huszár (elbeszélés, 1950)
Sámson (regény, 1951)
Daruszegi vasárnapok (regény, 1953)
Tizenkét lépcsőfok (kisregény, 1954)
Históriás idők (elbeszélés, 1955)
Csongrádi hun király (elbeszélés, 1957)
A szegény ember és az ördög (mese, 1957)
Kristóf rózsafái (regény, 1960)
Lelkek szakadékai között (elbeszélés, 1963)
Hűvös csillagok alatt (elbeszélés, 1965)
Az érchangú kakas (elbeszélés, 1978)
