Janikovszky Éva (született Kucses Éva Etelka Nanetta) 1926. április 23-án született Szegeden zsidó polgári családban, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, a magyar gyerekirodalom egyik legjelentősebb alakja. Szülei Kucses Pál műszaki kereskedő és Bartos Júlia Lili voltak, hét éves korában elváltak, nevelőapja Donászy Kálmán újságíró, költő volt, akitől irodalmi élményeket kapott. A szegedi Árpádházi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban tanult, diákkorában baloldali tüntetéseken vett részt, kommunista mozgalom szervezője volt.
1944-1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófiát, néprajzot, magyart és németet hallgatott, de tanulmányait félbeszakítva 1948-ban Budapestre költözött. 1945-ben, valószínűleg a zsidótörvények alóli mentesülés miatt, Fábián Ferenc szegedi újságíróval kötött házasságot, ezzel anyjával együtt megúszta a deportálást, bár nagyszüleit koncentrációs táborba vitték. 1950-ben az ELTE-n szociológia-filozófia-pszichológia szakon tanári oklevelet szerzett.
Írói pályáját a Délmagyarországnál slapajként kezdte, novellákat, újságot írt. 1953-1957 között az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora, majd 1964-től 1987-ig főszerkesztője volt. Kommunista pártkáderré vált, biztos pozíciókat töltött be a háború utáni években. Könyvei (A csúnya gané, Már megint lázadok, Az élet még mindig szép dolog) 36 nyelven jelentek meg, milliókat tanítottak meg nevetni és szeretni.
2003. július 14-én hunyt el Budapesten. Szegedi szülőházán emléktábla őrzi emlékét. 2026-ban ünneplik születése 100. évfordulóját.
Janikovszky Éva wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Janikovszky_Éva
