Kádár János 1912. május 26-án született Fiume-ban (ma Rijeka, Horvátország), munkáscsaládból származó magyar politikus, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) főtitkára 1956-1988 között. Apja korai halála után nagyanyjánál nevelkedett Rákosmentén, majd inasnak, segédkönyvszedőnek, segédmunkásnak dolgozott. 1931-ben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP), letartóztatásai miatt többször börtönben volt a harmincas-negyvenes években.
1942-ben a börtönben lépett be a börtöni KMP-be, 1944-ben felszabadulás után országgyűlési képviselő lett. 1945 után a Magyar Kommunista Párt (MKP) Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszterként kulcsszerepet játszott az ártatlanok deportálásában és a bírói függetlenség felszámolásában. 1948-ban az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) főtitkára, majd a Rajk-perben árulás vádjával letartóztatták, Farkas Mihály börtönében megkínozták.
1956 októberének végén kinevezték államminiszterré, a Nagy Imre-kormány tagjává, de november 1-jén Moszkvába távozott. November 4-én szovjet tankokról bejelentkezve átvette a hatalmat a legitim kormány bukása után, kezdeti keményvonalas diktatúrát vezetett (1956-1962). 1962 után a „gulyáskommunizmus” vagy „puha diktatúra” politikájával a kádári rendszer szocialista jóléti modellt épített ki, amely gazdasági fellendülést hozott.
1970 után fokozatosan háttérbe szorította a keményvonalas reformellenes erőket (pl. Lázár Györgyöt), 1980 után megromlott egészsége miatt átadta a hatalmat Grősz Károlynak. 1989. július 6-án hunyt el Budapesten. A rendszerváltás után a kommunista múlt feldolgozásakor a legsúlyosabb bűnösök között tartották számon rehabilitálhatatlannak.
Kádár János wikipédia: [https://hu.wikipedia.org/wiki/Kádár_János]
