Kiskutya, nagykutya nem ugat hiába… címmel 2001. augusztus 29.-én anyagot közölt az MTI. Ebből idézünk.
Négylábú kedvenceink sok nevezetes és nyomdafestékre méltó dolgot követnek el, de aránylag kevés kutyának jutott az a dicsőség, hogy okossága, életrevalósága írásos bizonyságát ráhagyja az utókorra.
Végtére is csak nagyon kevés négylábú jutott el a világhírig. Mindenképpen kellett az, hogy sokszor szerepeljenek nyilvánosság előtt, filmek készüljenek róluk, mint például Rin Tin Tin-ről, a csodakutyáról, Rex-ről a nyomozó kutyáról, vagy Kántorról, aki egy magyar krimisorozatnak volt a főszereplő kutyusa.
Imperiálnak, a 60-as évek legendás magyar telivérének húsz rangos versenyt kellett megnyernie, hogy olyan magaslatokra jusson, amiért az utókor szobrot állított neki.
A „mezei” házi kedvencekről legfeljebb családi vagy baráti társaságokban esik szó. Ezen a kiáltó igazságtalanságon akarunk némileg enyhíteni, amikor négylábú sztorikat adunk közre. Ezek a kiskutyák, nagykutyák nem ugattak hiába.
Kállay Ferenc a Nemzet Színésze nem tudtá elképzelni az életét kutya nélkül.
– Lényük úgy hat az idegrendszeremre, mint egy nyugtató. A kutya hallatlanul okos állat, mindig munkálkodó, cselekvésre kész személy. Életem egyik legnagyobb sikere egy kiskutyához fűződik. Egyszer Károlyi Mihályné egy kutyamenhely kialakítására jótékony célú előadást szervezett. Úgy komponáltuk meg a jelenetemet, hogy én a színpadon voltam, a feleségem pedig a színpad jobboldaláról beküldött hozzám egy kiskutyát. Az hol a közönségre, hol rám nézett az okos szemeivel. Felvettem, hatalmas taps követte ezt a kis jelenetet.
