in

Kiss Anna Kossuth-díjas lett – nyilatkozott a költőnő

“Az a fajta költő vagyok, aki benne él az általa írt világban” – mondta az MTI-nek Kiss Anna költő, drámaíró, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, aki a nemzeti ünnep alkalmából kedden Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.

Kiss Anna az indoklás szerint népi szürrealizmusra építő, és a mese, a ballada, az archaikus népdal, illetve a régi magyar költői nyelv ötvözésében kibontakozó sajátos poétikája, valamint maradandó értéket teremtő gyermekirodalmi tevékenységéért tüntettek ki.

“Olvasva a műbírálatokat az ember mások szemével is látja magát. Egy idő múlva ezért már számítottam a díjra” – hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy nagy örömöt jelent számára a rangos állami kitüntetés. Mint fogalmazott, az ember alapvetően nem magának alkot, és bár olykor elég akár egyetlen embernek, vagy a Jóistennek írni, a nyilvános elismerés mindenképpen fontos.
Kiss Anna felidézte: már gyerekkorában is rigmusokat faragott, vonzódott a költészethez, ebben pedig óriási szerepet játszott a gyerekként megélt falusi környezet.

“Egy olyan vidéki helyen éltem, a Sárrétnek az aljában, ahol az emberek meséltek, este beszélgettek, történeteket mondtak. Az első világháborús történeteket én azoktól az emberektől hallottam, akik ott voltak. Ez a szájhagyomány rengeteget segített abban, hogy vágyjak hasonló emberré válni” – mondta, hozzátéve, hogy amikor hetedikesként Ady Endre- és József Attila-kötetet, valamint Arany János-balladákat kapott osztályfőnökétől, már tudta, hogy valami hasonlót fog csinálni.

Kiss Anna úgy fogalmazott, embertelennek és hazugnak érzi a modern világot, ezért Budapesten élve sem szakadt el a népi hagyományoktól, de a “gyökerek keresését” kiterjesztette Mongóliától Kanadán át Izlandig. “Mindenkihez kötődöm, aki képes arra, hogy a közösségért letegyen valamit. Aki képes tisztességre, tartásra és szeretetre.”
Mint fogalmazott, költőként a régiek közül talán Balassi Bálint és Ady Endre versei gyakorolták rá a legnagyobb hatást. “Az ember egyébként olyan mint a szarka, mindenkitől tud tanulni, és szinte lopkodja össze azt, ami érték” – jegyezte meg.

Kiss Anna elárulta azt is: általában könnyen ír, és megszokásból többnyire éjszaka dolgozik, “amikor békén hagyják az embert”. Az általa művelt műfajok közül talán a versírás okozza számára a legnagyobb örömöt. “A dráma viszont megszenvedtet, az egy kemény dolog, olyankor még az álmaim is elég szövevényesek. Mintha egy drámai közegben élnék: még nincs története, de nem hagy békén, nem hagy élni.”

Hozzátette: könnyen belefeledkezik az írásba, amikor végez, gyakran úgy érzi magát, mint aki álomból ébred, időre van szüksége a “kijózanodáshoz”.
“Az a fajta költő vagyok, aki benne él abban a világban, amit ír” – fogalmazott Kiss Anna, aki nemrég fejezte be két verses kisregényből álló új kötetét, amely a Kortárs Kiadónál jelenhet meg hamarosan. Emellett kész versei, drámái is kiadásra várnak.

Szólj hozzá!

Balázs Fecó Kossuth-díjat kapott – gratulálunk

Komlósi Ildikó: “pályafutásom koronája ez a díj”