in

Koncz Zsuzsa: “Egyikük sem könnyű ember”

Hirdetés

Koncz Zsuzsa a Családi Lapnak adott interjút 2018-ban. Most ebből a beszélgetésből készítettünk egy összeállítást.

Tizenhat évesen a Ki mit tud? című vetélkedővel robbantál be, az érettségi után mégis a jogi pálya felé indultál. Mikor tudatosult benned, hogy az előadó-művészet lesz a kijelölt utad?
A rendszer nem bizonyult ideális terepnek az igazságot kereső önmagam számára. Erre hamar rájöttem, és közben körülöttem kialakult egy másik közeg, amelyet sokkal izgalmasabbnak találtam. Ez köszönhető annak, hogy a zenéhez való vonzódásom kiteljesedhetett abban, hogy az Illés zenekarral és a Szörényi-Bródy-párossal énekelhettem az Ezek a fiatalok című filmben 1967-ben. Mindez megmutatta, hogy így, ezen a szálon egy teljesebb igazságot találhatok, mint amilyet egy tárgyalóterem nyújthatott. Ennek ellenére a tanulmányaimat akkor még nem szakítottam félbe, de sokkal lelkesebb voltam a dalokkal, az énekléssel kapcsolatban.

A látszólagos véletlenek jó időben, jó helyen – Siófokon és a balatonszepezdi strandon – összehoztak pályád alapembereivel, Szörényi Leventével és Bródy Jánossal. Tinédzserfejjel mit láttál meg az akkor még amatőr zenész fiúkban? 
Leginkább az tetszett, amit csináltak, a dalok, amiket szereztek, ahogy eljátszották, nagyon tehetségesnek láttam őket. Sok tapasztalatot szereztem, és tanultam ezekben az években, részben tőlük, és attól, ami körülvett bennünket. A dalok voltak a legfontosabbak, amiket nekem írtak, és ezek elbűvöltek. Együttműködésünk lehetett volna zötyögősebb is, ha bennem nincs akkora lelkesedés az egész iránt, amit együtt csináltunk. Egyikük sem könnyű ember, ezt annak idején is éreztem, magam sem vagyok épp az, de a közös munka összetartott bennünket.

Mai ésszel hogyan gondolsz vissza a 60-as évek ártatlan, spontán beatzenei közegére?
A könnyűzene akkor még nem ipar volt. Ma már az. A mai szerzők, előadók – tisztelet a kivételnek – lényegében többnyire zeneszolgáltatásra alkalmazott személyek. A mi számunkra a dal önkifejezési eszköz volt, amin keresztül könnyebben el tudtuk mondani mindazt, ami foglalkoztatott bennünket a szerelemtől a környezeten át a minket körülvevő világig. Sokkal nyíltabban, ugyanakkor mégis művészien lehetett beszélni ezekről a kérdésekről. Hittünk a dalok maradandóságában.

A teljes interjúért klikk!

Hirdetés
Hirdetés

Szólj hozzá!

Pál Dénes: Ő

Zorán: “ilyen is csak nálunk létezik.”