Kovács Kati a Ridikül magazinnak nyilatkozott 2014-ben.
A filmek nem hiányoznak? Te tényleg a legendákkal dolgoztál együtt…
Csak azért játszottam filmekben, mert a rendezők megkértek rá, nekem ez nem volt ambícióm sosem. Jancsó már rengetegszer megkeresett, az ő kedvéért mentem. Volt, hogy a forgatókönyvbe is belenyúltak a kedvemért. Sokat köszönhettem Jancsónak és a feleségének, Mészáros Mártának, aki az első magyar női rendező volt. Jancsó meghallgatott minket, amatőröket is, a javaslatainkat figyelembe vette, a kreatív ötleteink nem vesztek el. Bácskai Lauró István filmje, A hamis Izabella például az év filmje lett, én pedig az év színésznője olyan színészóriások mellett, mint Latinovits és Törőcsik.
A játék során fedeztem fel a szabályokat. Ha az operatőr, aki egyik szemével benne volt a képben, a másikkal kacsintott vagy hunyorított, már tudtam, újra kell venni a jelenetet. De egy-egy intésből azt is megéreztem, ha jó voltam éppen. Szórakoztató volt Bujtorral, Sztankayval, Madaras Józseffel, Ruttkai Évával játszani. Szeretettel teli, kedves emberek voltak. De soha nem éreztem magamat filmszínésznek. A rendezők is éneklés közben láttak meg, és azt mondták, az a vadóc kell nekik, aki olyan elementárisan tudta énekelni, hogy nem leszek a játékszered! Azt a figurát akarták.
