Krausz Ferenc 1962. május 17-én született Móron, Nobel-díjas magyar fizikus, az attoszekundumos fizika megalapozója. 1985-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen elméleti fizikusi oklevelet szerzett. Kutatói pályafutását a BME Fizikai Intézetének lézerlaboratóriumában kezdte, majd Bécsben folytatta, ahol 1993-ban habilitált és professzori kinevezést kapott a Bécsi Műszaki Egyetemen.
2003 óta a németországi Garchingban található Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, 2004-től a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität (LMU) kísérleti fizika tanszékvezetője. Kutatócsoportjával 2001-ben először állított elő attoszekundumos fényimpulzust, amely lehetővé tette az elektronok atomok közötti mozgásának valós idejű megfigyelését, megalapozva az attoszekundumos fizikát.
2023-ban Pierre Agostinivel és Anne L’Huillier-rel megosztva fizikai Nobel-díjat kapott rövid impulzusú lézerekkel végzett úttörő kísérleti munkájáért. Korábbi díjai közé tartozik a 2002-es Wittgenstein-díj, 2006-os Leibniz-díj, 2013-as Fejszál király-díj és a Wolf-díj. Az Osztrák Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
2019-ben alapította a budapesti Molekuláris Ujjlenyomat Kutató Központot (CMF), amelynek tudományos igazgatója, valamint a müncheni Haladó Lézeralkalmazások Központ (CALA) alapító igazgatója 2015-től. Kutatásai az orvostudományban is alkalmazhatók, például rákdiagnosztikában és élő szervezetek mikroszkópiájában. 2024-ben Állami Kitüntetést, 2025-ben Semmelweis Budapest Award díjat kapott.
Krausz Ferenc wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Krausz_Ferenc
