A műsor február 5-én 17 órakor jelentkezik a Duna Tv-n. A Ridikül témája: Le az előítéletekkel!
„Ha rólunk van szó, nem tudjuk elviselni azt, ha valaki velünk szemben előítéletes, de miért jellemző az előítéletesség szinte az egész társadalomra? Az élőítélet során rengeteg mindentől megfosztjuk magunkat. Természetesen az első benyomás elkerülhetetlen, de nem szabadna, hogy ez előítéletességbe csapjon át. Erről az igen fontos kérdésről és annak leküzdéséről beszélgetünk mai vendégeinkkel: Mohamed Aidával, Bangó Margittal, Krizbai Tecával és meglepetés férfi vendégünkkel.” – áll a műsor ajánlójában.
Bangó Margit, Kossuth-díjas, Magyar Örökség-díjas előadóművész, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa boldogan vallja magát romának. Soha nem kereste a hibákat és a konfliktusokat. Aki ellenséges volt vele, megpróbálta maga mellé állítani. Idõ kellett ahhoz, hogy a gyűlöletet szeretetre változtassa át. Margit szerint a szeretetlenséget szeretettel lehet legyőzni. Minden az intelligencia kérdése. Édesanyja mindig arra tanította, hogyha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.
Mohamed Aida, világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok tőrvívó, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt tulajdonosa. Kiskorában a gyerekek soha nem fordultak feléje negatív érzésekkel, ellenben a felnőttekre sokkal jellemzőbb volt. Az iskolában inkább pozitív kíváncsisággal kérdezték tõle azt, hogy honnan van a neve. Amikor az elsõ nagyobb sikere jött, egy kecsegtető ajánlattal keresték őt fel, de egyúttal arra is kérték, hogy változtassa meg a nevét. Elutasította a felkérést, mert esze ágában sem volt nevet változtatni, hisz születésekor õ ezt a nevet kapta.
Krizbai Teca, énekesnõ, pszichológia hallgató szülei azt szerették volna, hogy ismerkedjen a látó környezettel. Azonban az általános iskola kiválasztásakor komoly problémákba ütköztek. A tehetségkutató versenyt édesanyja lazán kezelte, s ott sem voltak vele elõítéletesek. Ellenben a környezetével, ahol kisebb problémákba ütközött, mivel nehezményezték a versenyen való indulását. Ahogy Teca fogalmaz, az õ szeme nagyon is nyitva van, de nem a külsőségekre, hanem a belső értékekre.
