Mádl Ferenc (Bánd, 1931. január 29. – Budapest, 2011. május 29.) jogtudós, egyetemi tanár, akadémikus volt, aki Magyarország köztársasági elnökként szolgált 2000–2005 között. Többgyermekes földművescsaládban született, Veszprémben érettségizett, 1955-ben jogi diplomát szerzett kitüntetéssel a budapesti jogi karon. Egyetemi évei alatt fizikai munkásként dolgozott, majd bírósági fogalmazó és titkár lett; 1956-tól az MTA állam- és jogtudományi referenseként működött.
Akadémiai karrierje 1967-ben indult az ELTE-n, ahol docens (1971), egyetemi tanár (1975), intézetigazgató (1982) és tanszékvezető (1987) volt; a nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog szakértője, 1999-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Politikai pályafutása 1990-ben kezdődött: Antall-kormányban tárca nélküli miniszter (Európa-ügyek, tudománypolitika), 1993-tól művelődési és közoktatási miniszter a Boross-kormányig; oktatási reformokat vezetett, Tudománypolitikai Kollégium elnöke volt.
1995-ben ellenzéki jelöltként elbukott az elnökválasztáson Göncz Árpád ellen, de 2000-ben az FKgP jelöltjeként harmadik fordulóban lett államfő; beiktatása augusztus 4-én volt, mandátuma 2005-ig tartott, 70+ külföldi látogatást tett. Hivatali ideje alatt aktívabb szerepet vállalt elődjénél, pl. ügynökügyben, roma kérdésekben; 2011-ben hunyt el 80 évesen.
Jelenleg nem rendelkezik hivatalos magyar Wikipédia oldallal? Van hivatalos magyar Wikipédia-oldala: Mádl Ferenc wikipédia
