Március 15: A 12 pont születése, értelmezése

Hirdetés

Íme A 12 pont, avagy „Mit kíván a magyar nemzet.”.

A 12 pont születése

A párizsi forradalom hírére 1848. március 3-án Kossuth Lajos felirati javaslatot terjesztett az országgyűlés elé, amelyben az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. A korábbi „sérelmi taktika” helyett az alkotmányos átalakulást, az érdekegyesítést és a belső reformokat jelölte meg célként, a birodalom népeinek pedig alkotmányt követelt, amelynek később fontos szerepe lett a bécsi forradalom kitörésében. Az alsótábla a javaslatot azonnal elfogadta és feliratban javasolta a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a független, nemzeti kormány felállítását.

Másnap a reformer politikusokat tömörítő Ellenzéki Kör is megvitatta a felirati javaslatot. Az alkotmányosságra és nemzeti kormányra vonatkozó részekkel egyetértettek, hiányolták azonban a sajtószabadság, az évenkénti országgyűlés és más intézmények tételes megemlítését. Március 9-én a Kör ülésén elhatározták, hogy országgyűléshez intézendő petícióval támogatják Kossuth feliratát és így próbálják meg felgyorsítani az országgyűlés munkáját. Az Ellenzéki Kör megbízásából március 12-ére – Irinyi József megfogalmazásában – elkészült a 12 pont első változata, amelynek tartalma jóval túlment az eredeti felirati javaslaton. A március 12-i változat nemcsak a később híressé vált 12 pontot, hanem egy bevezetőt is tartalmazott a kiáltvány szükségességének megindokolásáról. A bevezető szerint egész Európa mozgásba jött és Magyarország sem ragaszkodhat idejétmúlt, elavult viszonyaihoz. Kijelentette, hogy a nemzet immáron az alkotmány teljes reformját igényli, részeredményekkel már nem elégszik meg.

A radikális pesti ifjúság a Pilvax kávéházban elhatározta, hogy a 12 pontot, a március 19-i József-napi vásáron a vásározók elé terjeszti. A bécsi forradalom március 13-i kitörése, valamint az, hogy a bécsi tanuló ifjúság elfogadtatta a rendekkel március 11-i petícióját, azonban felgyorsította az eseményeket. Március 14-én az elégedetlen ifjúság – Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál vezetésével – cselekvésre szánta el magát, és a Pilvax kávéházban úgy döntött, hogy március 15-én reggel tüntetést szervez Pest-Budán, és az egész városban kihirdeti a 12 pontot. Petőfi megígérte, hogy alkalmi költeményt is ír, amit maga fog 15-én elszavalni.

A 12 pont a „nagy nap” során

Március 15-én reggel, az előző napi terveknek megfelelően Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky Gyula tanácskozott a teendőkről, A 12 pontot is magában foglaló proklamáció megfogalmazása után mind a négyen a Pilvax kávéházhoz mentek, mellükön három színű kokárdát viselve, ahol Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. A költeményt nagy tetszéssel fogadták társai. A kávéházból tíz-tizenöten indultak az orvosi egyetem felé, ahol Petőfi újra elszavalta a Nemzeti dalt, míg Jókai a proklamációt olvasta fel a diákoknak.

Az Egyetem térre induló, időközben 3-400 fősre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoztak az emberek. Az Egyetem téren már több ezren hallgatták az újra elszavalt Nemzeti dalt és a proklamációt. A számban és lelkesedésében is egyre gyarapodó tömeg – mintegy 5000 ember – Landerer és Heckenast nyomdájához indult, hogy kinyomtassa a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Landerer némi ellenállás után engedett a fiataloknak. Míg zajlott a két mű nyomdai szedése, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok lelkesítették.

A Landerer és Heckenast nyomdájában kiadott kiáltvány a következő pontokban sorolta föl a magyar nép követeléseit:

A 12 pont volt az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek összefoglalása
12 pont
Dél körül a tömeg feloszlott azzal, hogy 15 órától a Nemzeti Múzeumnál találkoznak újra. A Nemzeti Múzeumnál már tízezres tömeg gyűlt össze, ahol Vasvári és Irinyi szónokolt, Petőfi pedig beszédet mondott. A gyűlésen tízezren helybéli és vidéki zúgta Petőfi után az esküt: „Rabok tovább nem leszünk!”. A Nemzeti Múzeumnál elhatározták, hogy kiszabadítják Táncsics Mihályt a budai vár helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős tárgyalóbizottságot alakítottak a Pest Város tanácsával való egyezkedésre. A bizottság tagjai Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Bulyovszky és Irányi Dániel voltak. A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozott Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását. A fiatalok engedtek a mérsékelt liberális vezéregyéniségeknek, akik a polgárok szemében ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak.

A városházán a két politikusból és a fiatalokból álló bizottság tárgyalt a tanáccsal a 12 pont követeléseinek elfogadásáról. A tanácsterembe betóduló 300 fő és az épület előtt várakozó 10-15.000 fős tömeg hatására a városi tanács elfogadta a 12 pontot, majd aláírta és lepecsételte annak egyik kinyomtatott példányát. Riadalmukban még a forradalom ekkor létrejött választmányi vezető bizottságába is jelölték képviselőiket, majd a városháza tanácstermét és a teljes épületet is a fiatalok rendelkezésére bocsátották.

A választmány mintegy 20.000 ember társaságában átvonult a budai Várba, ahol Nyáry, Klauzál és Rottenbiller Lipót a Helytartótanács elé terjesztette a 12 pontot, majd ismertette az eddigi történéseket. A húszezres tömegtől és a bécsi forradalomtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél 6 körül engedett a követeléseknek. Megtiltatott minden katonai beavatkozás, eltörölték a cenzúrát és Táncsics Mihály börtönajtaja is megnyílt. A 18 óra magasságában kiszabadított Táncsicsot feleségével együtt diadalmenetben, a polgárok által önként húzott hintón vitték szállására. Este kivilágították a várost, 19 órakor a nép által már előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakította meg a Nemzeti Színházba betóduló tömeg. A színházban elénekelték a Himnuszt, a Szózatot és számos egyéb dalt, Egressy Gábor verseket szavalt, köztük a Nemzeti dalt. Eközben a Rendre Ügyelő Választmány a városházán ülésezett. A választmány két határozatot szerkesztett, a polgárőrség bővítéséről, valamint a helytartótanácsnál elért eredményekről. A határozatok másnap reggel már kinyomtatva voltak láthatóak szerte a városban.

1848. április 11-én, az utolsó magyar rendi országgyűlésen V. Ferdinánd király elfogadta az ún. „áprilisi törvényeket”. A törvénycsomag jórészt a pesti forradalom 12 pontjának törvénybe foglalása volt, amely biztosította a magyar országrész polgári demokratikus fejlődését és Magyarországot lényegében rendi államból parlamentáris állammá alakította. Noha az április törvényeket a forradalom leverését követően az új, neoabszolutista kormányzati rendszer eltörölte, azok a magyar politika viszonyítási alapjává váltak, és részint megvalósultak az 1867-es kiegyezéssel, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia idején végbement közjogi fejlődéssel.

A 12 pont értelmezése, cikkünk folytatódik

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Szólj hozzá!

Watch Dragon ball super