Jöjjön Máté Péter – Fehér akácok előadása.
Váljunk el vidáman barátom,
Elszállt a virágos, szerelmes nyár.
A múltat siratni már, higgye el, kár.
Magának könnyebb, mert nem ejt egy könnyet,
és nem gyötri szívét a vágy…
De nekem többé nem terem boldogság.
Fehér akácok, veletek üzenek,
Simogassátok a szegény szívemet.
Boruljatok reám úgy, mint egy régi alkonyon,
Mikor a forró csókja itt égett az ajkamon.
Fehér akácok, a szívem jaj, de fáj,
Fehér akácok, hova tűnt az a nyár?
Oly árván álldogálok egy muskátlis ház előtt.
Fehér akácok, imádom őt!
Fehér akácok, veletek üzenek,
Simogassátok a szegény szívemet.
Boruljatok reám úgy, mint egy régi alkonyon,
Mikor a forró csókja itt égett az ajkamon.
Fehér akácok, a szívem jaj, de fáj,
Fehér akácok, hova tűnt az a nyár?
Oly árván álldogálok egy muskátlis ház előtt.
Fehér akácok, imádom őt!
