Jöjjön Máté Péter – Vándormadár dala.
Így indul a Vándormadár
Még bíbor köd takarja a nap sugarát,
Szabadban alszol, néma csend ölel át,
Őríznek téged, dús lombú fák.
Fárasztó, hosszú útról itt jön a szél,
Megsimogatja arcod, neked mesél,
Harmatos réten pihenni térsz.
Hallagsd meg Máté Péter – Vándormadár előadását.
Máté Péter – Vándormadár dalszöveg
Még bíbor köd takarja a nap sugarát,
Szabadban alszol, néma csend ölel át,
Őríznek téged, dús lombú fák.
Fárasztó, hosszú útról itt jön a szél,
Megsimogatja arcod, neked mesél,
Harmatos réten pihenni térsz.
Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!
Csak néhány évig élsz, s az út tovaszáll,
Számodra mégis mindig hosszú a nyár,
Tiéd a napfény ó, kismadár!
Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!
Ha végső alkonyatkor mélyül a csend,
Minden oly messze tűnik majd odafent.
Többé már nem kelt a napsugár
Pihensz a csendben, vándormadár!
