Meddig lehet ezt csinálni? – interjú Hofi Gézával

Hirdetés

Meddig lehet ezt csinálni? címmel 1986-ban beszélgetés jelent meg Hofi Géza humoristával. Mutatjuk az interjút.

— Játsszunk a szavakkal: hívhatom Profi Gézának?
— Igen. Köszönöm, ez a lehető legkitüntetőbb név lenne.

Hirdetés

— Miért?
— Mert a profi számomra a pontosság, a megbízhatóság, a minőség megfelelője.

— Azért van úgy, hogy rosszul jön ki a lépés, mindenki tévedhet
— Igaz, de azért az elképzelhetetlen, hogy úgy menjek ki a színpadra, hogy „na most én kicsit rosszabbul fogom csinálni” . Ha nem jönnek be bizonyos poénok, akkor a közönséghez alkalmazkodva módosítok.

— Ritka az olyan előadás, mint a szerda délutáni volt. 18-60 év között valamennyi korosztály szinte egyforma létszámban képviseltette magát, örül ennek?
— A siker mindig boldoggá tesz. A partnerkapcsolat szempontjából viszont nem nagyon jó ez, mivel az évek száma ösz- szefügg a gondolkodásmóddal, más-más poént „vesznek” . Változtatnom is kellett egy kicsit . . .

— A Nevelési Központ nyelvi laboratóriumában beszélgetünk. Who are you? — olvasom a táblán, valóban, ki is az a Hofi Géza?
— A kérdés – így feltéve – felesleges. Az a több millió ember, akik megnéznek, meghallgatnak, ők adják meg erre a választ.

— Miért szeretjük „a” Hofit?
— Mert van egy ember, aki elmondja azt, ami őket is idegesíti. Erre is törekszem. Ha egy pici gyanúja is fennáll annak, hogy a nagyközönséget nem érdekli az engem ért sérelem, már nem is mondom. Egyébként, ismerve a magyar történelem és a kabaré összefüggéseit, 1957 után törvényszerűen jönni kellett egy ilyenfajta humoristának. Az, hogy ez az ember én lettem — véletlen.

— 28 percig láthatta előadásonként a közönség itt Pécsett a Nevelési Központban. Néhányon hosszabbat vártak . . .
— Ez ennyi. Rengeteg munka van benne így is, csupa aktuális probléma hangzott el, egyik előadásom sem volt azonos. Más-más poénokat is mondtam. A Madách Kamarában egyébként túljutott a 400. előadáson a Hofélia.

— Visszapártolt a színházhoz? Több mint húsz éve haraggal váltak el.
— Csak szervezetileg vagyok a Madách Színház tagja. A színpadon egyedül lépek fel. Ez a legfontosabb. Sosem tudtam alkalmazkodni a „végszavakhoz”. Idősebb lettem, kristályosodtam.

— Meddig lehet ezt csinálni?
— Amíg lesz elég nézőm, mert téma akad majd bőven a későbbiekben is.

— Foglalkozik az utánpótlással?
— Ők sem törődnek velem. Én is magam harcoltam ki a sikert, nagyon sok energiámba került.

(Hofi Géza, a nyolc tagú Express együttes, Payer András és a három technikus, az Ifjúsági Rendező Iroda közvetítésével jártak Pécsett a Nevelési Központban.)

Hirdetés

Szerző: Bozsik László

Hirdetés
Hirdetés

Szólj hozzá!