Jöjjön a modern tavaszi versek összeállításunk.
Fésűs Éva: Áprilisi tréfa
Fütyörész egy pajkos
szélgyerek,
bolyhos barkaágak
lengenek,
ragadós rügyecskék
bomlanak,
pilleszoknyát szárít
déli nap.
Odafent egy felhő,
csöpp fodor,
égi réten árván
bandukol,
eltévedt a szélben,
pityereg,
könnye futó zápor,
lepereg.
Iszkol a sok hangya,
hazafut,
de mire elérnék
a kaput,
áprilisi zápor
el is áll,
jót nevet a huncut
napsugár!
Ruzsa Attila: Aranyat ér
Májusi zápor
Felbukkan bárhol,
Szeszélyes vándor,
Üdítő mámor.
Bőkezűn mér – aranyat ér.
Ereje pazar,
Szélvihart kavar,
Ágakat csavar,
Elvonul hamar.
Árkokat tölt – issza a föld.
Pezsdíti véred,
Felfrissít téged,
Bőrödön érzed,
Elázva végzed.
Áldása vad – kincséből ad.
Felszárad gyorsan,
Tovább áll zordan,
Keresed, „hol van?”,
Távolban morran.
Messzire fut – másnak is jut.
Forrás: www.poet.hu
Lupsánné Kovács Eta: Csengetett
Fehér színű apró pöttyök, hangjegyek,
zöld palástban virággyöngyöt rejtenek.
Szélfuvallat simogatja, ránevet,
megérkeztem gyöngyvirágom, csengetett?
Kottafejek bólintanak szerényen,
illatomat elhintené, ha kérem?
Messze viszem, a felhőkig: szól a szél,
– integet a selyemakác, jól beszél –
táncolok a mezőn végig, réten át,
holdsugárig elviszem az illatát.
Fodrozódik csendesen a víztükör,
kicsi virág, – mint kaláris – tündököl;
mosolyog az égbolt fényes csillaga,
szerteszáll a sok gyöngyvirág illata.
Forrás: www.poet.hu
Gyárfás Endre: Ébresztő
ledobja kertem a
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
– Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az ÉV reggele:
a kikelet.Gősi Vali: Tavasz-lesen
Az álmos nap lassan feldereng,
ragyog a halványszürke ég,
pufók léggömbök – kis fellegek –
ereszkednek a fák fölé.A langyos napfényben élni kezd
sok mezítelen kis koldus-ág,
fázva, hajlongva merengenek
új, tavaszi levélruhán.
Forrás: www.poet.hu
Tarbay Ede: Vers ifjú barátaimnak, áprilisról
Figyeld a tavaszt, szép április
víg ébredését, a meggyvirágot,
erdők és mezők illata friss,
sarlót kapálnak a kovácsok.
Nézd, készül a nyár, gyümölcsök
bölcsőjét ringatja már a szél,
lassan fölszakadozik a pörzsölt
kukoricások helyén a tél.
Minden mozdul, zajong, a határ
teli füttyel, tompa püffögéssel,
nyugodt szigetre senki nem talál,
fának dűl a kapás, úgy ebédel.
Azt, ami új, lásd, április hozza,
a szántóföldeket átöleli,
vigyáz- nyárra beérjen a búza,
a barmot zöld mezőre hajtja ki.
Április, tavaszi ég szülője,
a szíveinkbe hozd meg a dalt,
legyen a földnek búzája, szőlője,
legyen hite, hogy minden ág kihajt.
