in

Modern tavaszi versek

Jöjjön a modern tavaszi versek összeállításunk.

Fésűs Éva: Áprilisi tréfa

Fütyörész egy pajkos
szélgyerek,
bolyhos barkaágak
lengenek,
ragadós rügyecskék
bomlanak,
pilleszoknyát szárít
déli nap.

Odafent egy felhő,
csöpp fodor,
égi réten árván
bandukol,
eltévedt a szélben,
pityereg,
könnye futó zápor,
lepereg.

Iszkol a sok hangya,
hazafut,
de mire elérnék
a kaput,
áprilisi zápor
el is áll,
jót nevet a huncut
napsugár!

Ruzsa Attila: Aranyat ér

Májusi zápor
Felbukkan bárhol,
Szeszélyes vándor,
Üdítő mámor.
Bőkezűn mér – aranyat ér.

Ereje pazar,
Szélvihart kavar,
Ágakat csavar,
Elvonul hamar.
Árkokat tölt – issza a föld.

Pezsdíti véred,
Felfrissít téged,
Bőrödön érzed,
Elázva végzed.
Áldása vad – kincséből ad.

Felszárad gyorsan,
Tovább áll zordan,
Keresed, “hol van?”,
Távolban morran.
Messzire fut – másnak is jut.

Forrás: www.poet.hu

Lupsánné Kovács Eta: Csengetett

Fehér színű apró pöttyök, hangjegyek,
zöld palástban virággyöngyöt rejtenek.

Szélfuvallat simogatja, ránevet,
megérkeztem gyöngyvirágom, csengetett?

Kottafejek bólintanak szerényen,
illatomat elhintené, ha kérem?

Messze viszem, a felhőkig: szól a szél,
– integet a selyemakác, jól beszél –

táncolok a mezőn végig, réten át,
holdsugárig elviszem az illatát.

Fodrozódik csendesen a víztükör,
kicsi virág, – mint kaláris – tündököl;

mosolyog az égbolt fényes csillaga,
szerteszáll a sok gyöngyvirág illata.

Forrás: www.poet.hu

Gyárfás Endre: Ébresztő

fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
– Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az ÉV reggele:
a kikelet.Gősi Vali: Tavasz-lesen

Az álmos nap lassan feldereng,
ragyog a halványszürke ég,
pufók léggömbök – kis fellegek –
ereszkednek a fák fölé.A langyos napfényben élni kezd
sok mezítelen kis koldus-ág,
fázva, hajlongva merengenek
új, tavaszi levélruhán.

Forrás: www.poet.hu

Tarbay Ede: Vers ifjú barátaimnak, áprilisról

Figyeld a tavaszt, szép április

víg ébredését, a meggyvirágot,
erdők és mezők illata friss,
sarlót kapálnak a kovácsok.

Nézd, készül a nyár, gyümölcsök
bölcsőjét ringatja már a szél,
lassan fölszakadozik a pörzsölt
kukoricások helyén a tél.

Minden mozdul, zajong, a határ
teli füttyel, tompa püffögéssel,
nyugodt szigetre senki nem talál,
fának dűl a kapás, úgy ebédel.

Azt, ami új, lásd, április hozza,
a szántóföldeket átöleli,
vigyáz- nyárra beérjen a búza,
a barmot zöld mezőre hajtja ki.

Április, tavaszi ég szülője,
a szíveinkbe hozd meg a dalt,
legyen a földnek búzája, szőlője,
legyen hite, hogy minden ág kihajt.

Szólj hozzá!
Hirdetés

Csokonai Vitéz Mihály legismertebb versei

Retró kérdések innen-onnan VILLÁMKVÍZ 15. rész