Hofi Géza nemcsak egy előadó volt, hanem jelenség.
A humora egyszerre volt szókimondó, okos és végtelenül emberi. Olyan időszakban nevettette meg a közönséget, amikor a nevetés sokszor bátorság kérdése volt. Ha épp borús a kedved, ezek a klasszikus Hofi-poénok visszahozzák a mosolyt – sőt, talán még hangos nevetésre is késztetnek.
Hát engedd el magad nyugodtan, kabaréban vagytok, nem szabad pártnapon, ne vicceljél! Honnan tudom? Akkor fele ennyien lennétek.
…
De bátor vagy! Ha visznek, akkor majd jössz. Látogatóba.
…
Délután beültek ide a Cenzék, képzeld el, ott ült a Cenzné, ott meg az ural igen, a Cenz ura.
– Milyen volt a műsor?
– Hát, hosszú tárgyalás lesz!
…
Nálunk cenzúra az nincsen, csak hát ki kell próbálni, hogy van-e. Kipróbáltuk ezt a műsort is, nem is akárhol, fogadás volt a Béemben, képzeld el… igen, Békásmegyeren… a miniszter elvtárs tartotta, és nekem szóltak, hogy oda el akarok menni, na ott a műsort elmondtam. Azért mondtam el, mert úgyis visszajutna hozzájuk!
…
Egyszer kérdezték, hogy fenéken billentenek… illetve úgy fogalmazták meg, hogy nem félek-e, hogy egyszer elvitetnek engem ezért? Erre mondtam, hogy nézze, akinek olyan hatalma van, hogy elvitethetne, az érti.
Folytasd – 6 Hofi Géza-poén, ami mindig megnevettet
