Koós János – Kislány a zongoránál

Hallom ma is egyre a zenét,
Látom, szinte látom a szemét,
Elmúlt, ami elmúlt, sose szép,
Rágondolni mégis gyönyörűség.Kislány a zongoránál,
Fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a
Liszt rapszódiát!

Kislány, akit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.Csókja maga volt a szerelem,
Lángolt, mint a hajnal Keleten,
Napfény tűnik el így Nyugaton,
Elfeledni én őt nem akarom!Kislány a zongoránál,
Fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a
Liszt rapszódiát!
Kislány, akit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.Láttam néhány nappal ezelőtt,
Ő rajta is fogtak az idők,
Kócos fejű srácot vezetett,
Rám nézett és gyorsan elsietett!

Kislány a zongoránál,
Fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a
Liszt rapszódiát!
Kislány, akit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Rosszkedvűen mentem az úton,
Jobb lett volna nem látni, tudom,
Nem tört volna össze az a kép,
Mely összetörten is oly gyönyörű szép!

Kislány a zongoránál,
Fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a
Liszt rapszódiát!
Kislány, akit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Mindig jó lesz emlékezni rád!