Az MTI 1992. december 28.-án portréval emlékezett Ruttkai Éva születésnapja alkalmával.
Ahogy nagyanyáink korában Varsányi Irén, anyáink korában Bajor Gizi, úgy számunkra Ruttkai Éva volt „a színésznő”. Több mint fél évszázadon át a színpadon játszott és elbűvölt, nevettetett és könnyeket csalt nemzedékek szemébe. Pedig mindössze 58 évet élt, ám még nem volt három éves, amikor gyermekszínészként színpadra lépett. Rózsaszínű tüllruhában kis tündért alakít egy mesejátékban Lakner bácsi egykori népszerű gyemrekszínházában.
„Parancsolj velem Tündérkirálynő” – mondja az első mondatot a pöttömnyi kislány a szerepe szerint és ez a mondat lett a címe a sok év múltán nagy színésznő, a sokat szenvedett asszony önálló estjének…
Ruttkai vérbeli színpadi színésznő volt. Noha félszáz filmben játszott, a film nem tudta visszaadni azt a lényéből sugárzó megfoghatatlan hatást, amivel a nagy művészek tudják rabul ejteni a közönséget. Ő rendelkezett ezzel a különös képességgel. Amikor erről faggatták, csak ennyit mondott: valami titok van itt, amit nem szabad megfejtenünk
Valóban ez a színház: örök rejtély, csoda, bűvölet. Ő talán tudta a titkot, de elvitte magával, mint a sok szerepélményt, amivel megajándékozott bennünket. A színészi alkotás egyszeri és megismételhetetlen, mégha estéről-estére ugyanazt a szerepet játssza, de mindig újból és újból meg kell nyernie a közönségét, fogva tartani, elragadni a művészet világába, a csodák birodalmába. Ruttkai Éva értette a bűvös varázslat tudományát.
Elhittük, hogy ő Júlia, a tizenéves, tragikus sorsú Shakespeare-hősnő, pedig valójában már a negyvenedik évéhez közeledett. Ez a szerep minden színésznő vágyálma, ő is így nyilatkozott: „A színésznő számára a legszebb ajándék: Júlia, én 1962 karácsonyára megkaptam”
Sajátos ellentmondás
Ez a szerep sajátos ellentmondást hordoz: amikorra a színésznő képes eljátszani, nem tudja azt az illúziót kelteni, amit e gyereklány alakja igényel. Ő tudta és tudta Az ember tragédiája Évájaként megmutatni azt a tizenegy alakot, amit a nagy író, Madách Imre megálmodott.
Vámos László így nyilatkozott: „Ő alkalmas leginkább a rendezői elképzelésem megvalósítására, ő testesíti meg azt a tiszta, naiv, hittel teli nőt, akit én Évának hiszek.”
Ruttkai Éva életútját, művészi pályáját, emberi sorsát két nagy magyar művész fonta át: Gábor Miklós, aki férje volt, gyermekének apja és Latinovics Zoltán, akivel szenvedélyes, tragikus szerelem fűzte össze. Az Ilyen nagy szerelem című Kohout darabban játszottak együtt Miskolcon. Ruttkai, mint vendég lépett fel és amikor az előadás után vonatra szállt, hogy visszautazzék a fővárosba, az utolsó pillanatban Latinovics Zoltán ugrott fel a vonatra egy csokor virággal és egy kis báránnyal. A vonat elindult és ők összetartoztak nemcsak 16 évig – Latinovics oly fájdalmas, korai haláláig -, hanem örökké…
