in

Sohonyai Attila: Szeretni beláthatatlanul

Sohonyai Attila – Szeretni beláthatatlanul

Nem tudom elhordani a hegyeket…
Kicselezni, mit az élet közénk taszít.
Előre látni mi láthatatlan lesz,
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.
De azért kicsit mégis adhatom a jövőt:
Mert elveszem, mit kezedben cipelnél,
Felkaplak, ha esni kezdene az eső,
Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél,
hogy ne aludj örökkön.
Hogy zrikállak, mielőtt felidegesítenél,
és elviszem a balhét, mielőtt rád kellene haragudni,
és ha haragszol rám, újra-mosolyodért
mindig, mindig bocsánatod kérni.
Nem tudom elhordani a hegyeket…
Kicselezni, mit az élet közénk taszít.
Előre látni mi láthatatlan lesz,
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.
Szeretni tudlak. Beláthatatlanul.
Az egyetlen jövő, mit én ígérhetek.
De ezt szívesen teszem fogadalmul,
mert e tudhatatlan jövő, veled biztos-jelen.

The post Sohonyai Attila: Szeretni beláthatatlanul appeared first on Meglepetesvers.hu.

Keress pénzt kérdőívek kitöltésével
Próbáld ki INGYEN
Szólj hozzá!
Hirdetés

Sohonyai Attila: Légy az enyém

Sohonyai Attila – Manapság