Íme Szabó Gyula: A tanyám lett ez a kicsike bár előadása.
Az est már leterült rám koromfeketén,
a bárban megiszom még rendes feketém,
és aztán hazamegyek, mint egy szolid úr,
az öreg lump meg-szolidul …
De később engedek az elvemből,
a hazamenés, fene tudja nem sikerül.
A koktél a torkomba jócskán fér,
s a zongorán a nótám kél:
A tanyám lett ez a kicsike bár,
a babám most is mindig idejár:
Míg a flippeket szalmaszálon szívja,
egy hadnaggyal vígan kokettál …
De üsse a kő, a fittyfene bánja,
egy se hű az éjszaka lánya.
Mert, hogyha üres a zsebed,
már minden csóknak fuccs!
A nótám elringat az emlékek nyomán,
ha felzeng a kopott, fekete zongorán.
Elém tűnnek a meseszép nyugati nők,
s a békességes szép idők …
Ó London, Berlin és te Párisom,
egy éjszakátok most is visszaáhítozom.
Csak egyszer dalolhatnám, egy éjjel,
a régi lumpok kedvével:
A tanyám lett ez a kicsike bár,
a babám most is mindig odajár:
Míg a flippeket szalmaszálon szívja,
egy hadnaggyal vígan kokettál …
De üsse a kő, a fittyfene bánja,
egy se hű az éjszaka lánya.
Mert, hogyha üres a zsebed,
már minden csóknak fuccs!
A mixer keveri a búcsúpoharat,
a főúr minden dohányt bőven learat.
Azt asztalt leszedik, az óra tizenegy,
és Budapest már hazamegy.
A vén lump, mint jól nevelt törzsvendég,
most lecsukja a zongora komor fedelét.
De hallva, mint egy mese álomból,
a zongora magától szól:
…
a babám most is mindig idejár:
Míg a flippeket szalmaszálon szívja,
egy hadnaggyal vígan kokettál …
Üsse a kő, a fittyfene bánja,
egy se hű az éjszaka lánya.
Mert, hogyha üres a zsebed,
már minden csóknak fuccs!
