Íme Szécsi Pál – Mások vittek rossz utakra előadása.
Mások vittek rossz utakra engem,
A mások bűne az én hibám,
Nem volt semmi nagyravágyás bennem,
Nem is lett volna soha talán.
Tudom, hogy most intőt érdemelnék,
Ha osztályoznák az életem,
De mindig kettőn áll a vásár,
És az útelágazásnál szívem megtévedett.
Megértem, hogyha akárki más
Egy ilyen nagy hibát csinál,
De kérdem, hogy egy komoly tanár
Hogy lehet ilyen szamár?
Mások vittek rossz utakra engem,
De most az élet kijózanít,
A hamis gyöngy színes varázsa
Csak az üveg csillogása, s ez még nem boldogít.
Szólj hozzá!
