Székely Éva alig kilenc évesen, Csík Ferenc 1936-os olimpiai bajnoki győzelme után döntötte el, hogy úszó lesz. Zsidó származása miatt a második világháború idején nem sportolhatott, ám 1952-ben már olimpiai bajnoki címnek örülhetett.
Az olimpiai bajnok életét egy 1936-os rádióközvetítés örökre megváltoztatta.
– Eldöntöttem 9 évesen, hogy én is ezt akarom csinálni. A strandon millió ember volt, álltak gatyába és könnyeztek, hogy játszották a Himnuszt – mondta 2014-ben a Sport24 extrában Székely Éva.
– Az jutott eszembe, hogy én is szeretném, ha egyszer nekem játszanák a magyar himnuszt. Aztán megadta nekem az Isten, hogy játszották nekem, a Dezsőnek, játszották Andreának, és Máténak. Mi a fenét akarok még?
Székely Éva azt mondta, nem viselte meg, hogy a világháború alatt nem versenyezhetett. Ha a medencébe nem mehetett be a szárazföldön edzett.
– Jöttek a nyilasok értünk, én meg a lépcsőházban mászkáltam öt emeletet föl és le, hogy erősítsem a lában. Kérdezték: mire? Én meg mondtam, hogy az olimpiára! Bementek apukámhoz és mondták neki, jöjjön, mert megbolondult az Évike! Apukám azt mondta, hagyjátok, ő ezt komolyan gondolja.
Székely Éva a londoni olimpián nem volt csúcsformában, egy betegség után lábadozott, az 1960-as játékokra pedig nem engedték ki, mivel attól tartottak a sportvezetők, hogy férjével, Gyarmati Dezsővel disszidál. De az interjúból az is kiderül, kis híján az 1952-es játékokra sem utazhatott el.
– Búcsúztattak minket, Rákosi, azt mondta nekem, egy ilyen kicsi nő hogy fogja megverni azokat a nagy amerikaiakat. És, hogy ez a s..gdugasz ilyet mondott olyan mérges lettem, mondtam, hogy Ön se valami magas, mégis egy országot vezet. Hegyi Gyulának lila lett a feje, mondom, na ennyi volt Helsinki, de hála Istennek nem vette fel.
