Idén januárban Hajas Ilona ünnepelte volna hetvenkettedik születésnapját, ám a halál koráb elragadta.
Hajas Ilona a ’70-es és ’80-as évek egyik legnépszerűbb tévébemondónője volt, és a magyar televíziózás aranykorának kiemelkedő személyiségeként vonult be a történelembe. Ebben a cikkben az életére és pályafutására emlékezünk, hogy megőrizzük emlékét és azoknak, akik vele nőttek fel, nosztalgiát ébresszünk benne.
Hajas Ilona 1951-ben született Celldömölkön, pedagógus szülők gyermekeként. Már gyermekkorában megismerkedett az irodalom és a színjátszás világával, ami hamar meghatározóvá vált az életében. Ezen a területen is kiválóan teljesített, és 1973-ban megnyerte a Péchy Blanka által alapított Kazinczy-díjat, ami egy olyan mérföldkő volt a karrierjében, amely meghatározta további útját.
Egyetemi éveit követően Hajas Ilona a Magyar Televízió pécsi stúdiójában kezdett dolgozni a ’70-es években. Azonban hamarosan felfigyeltek tehetségére, és Matúz Józsefné, a tévéhíradó főszerkesztője hívta a budapesti központba, hogy bővítsék a bemondók csapatát. Így kezdődött meg Hajas Ilona hosszú és sikeres karrierje a televíziózásban.
Hajas Ilona a második generációs tévébemondók között találta magát, olyan nevekkel, mint Takács Mária, Tamási Eszter és Varga József. Ők voltak azok, akik a képernyőn keresztül köszöntötték be az otthonokba az adásokat, és az ő szavaik szegélyezték az esti műsorokat.
Hajas Ilona kiválóan megfelelt ennek a szerepnek, nemcsak szépségével és szép beszédével, hanem tehetségével és személyes varázsával is.
A bemondók munkája nem csupán a beszédre korlátozódott; az események konferálását, műsorszámok összekötését és gyakran saját szövegeik megírását is magukra vállalták.
Hajas Ilona ebben is kiválóan teljesített, és hamarosan a nézők kedvencévé vált. A tévénézők számára a bemondók a televíziós családtagokká váltak, és Hajas Ilona sokak számára otthonosságot és melegséget sugárzott a képernyőn keresztül.
Az Országos Rendező Iroda rendezvényeire is gyakran hívták a bemondókat konferansziéként. Az eseményeken énekesekkel, táncosokkal és színészekkel léptek fel, és Hajas Ilona gyakran verset is szavalt, amihez rendkívüli tehetsége volt.
A televíziózás mellett számos riportot készített különböző folyóiratok számára, és így a képernyőn kívül is hozzájárult a média világához.
Emléke örökké él
Azonban a sok munka és az állandó utazások fizikailag és lelkileg is megterhelték Hajas Ilonát. Betegségek léptek fel, és látásproblémákkal is megküzdött. A pályája során elért sikerek mellett személyes áldozatokat is hozott, ami rányomta bélyegét az életére.
Az utolsó szilveszteri műsorán lépett fel, de a betegsége végül legyőzte. 1989 áprilisában hunyt el.
Az ország gyászolta a népszerű bemondót, és a Magyar Televízió saját halottjának tekintette.
Hajas Ilona emléke örökké él a magyar televíziózásban és azokban, akik vele nőttek fel.
Kivételes szépségével és tehetségével marad nyomot a magyar média világában, és emlékeztessen bennünket egy olyan korszakra, amikor a televíziózás még egy igazi varázslat volt, és a bemondók a képernyőn keresztül a családtagjaink voltak.
