Takács Marika már több, mint 20 éve nincs közöttünk. Rá emlékezünk a következő sorokban, mégpedig szeretett lánya segítségével. Ő ugyanis 2006-ban édesanyja emlékére készített egy dokumentumfilmet, ami egyben a diplomamunkája is volt. A Youtube-ra is feltöltött filmben Marika közvetlen munkatársai mondják el gondolataikat, többek között Vitray Tamás és Gálvölgyi János is.
Marikára ma már elsősorban az edősebbek emlékeznek, hiszen ő a legelső magyar televíziós generáció tagja.
– Anyukám 1997. május 9-én ment el, tehát ma épp 20 éve, hogy nincs velünk. A döbbenetes évforduló okán teszem most közzé ezt a 9 percet. Azt szeretném ha boldog, vidám pillanatait felidézve emlékeznénk rá! – írta a videó alatt Kazimir Annamari, a legendás műsorvezető lánya.
Egy közeli barátnője elmondása szerint Takács Marika rendkívül izgulós természetű volt. Talán ezért nem került be a második forduló után a Színművészeti Főiskolára. Szilágyi Ildikó hozzátette, hogy ez azért is elszomorította, mert egyébként minden eszköze megvolt rá, hogy kiváló operettprimadonna legyen.
-A sors különös kegye volt, hogy meghirdettek egy énekversenyt a Margit-szigeten. A televízió is kiment oda, és azonnal kiválasztották.
Sándor György, az MTV első programigazgatója kinyilvánította, hogy akkoriban a nagy rádiósok körében nem volt túl nagy presztízse a televíziónak, és alig akart valaki is átmenni. Ez szerencsés volt Marika számára, hiszen felfedezték.
– Beletrafáltam – mondta a szakember.
Horváth Ádám tisztában van vele, hogy talán rá sem fognak örökké emlékezni. Egy költő művei fennmaradnak, egy rendező neve sem biztos, hogy feledésbe merül, ha maradnak utána felvételek. Takács Mari azonban más. Ő volt az, aki csak elnevette magát, ha bakizott.
Mázsaszámra kapták a leveleket
– Ő egy fogyó emléktárgy. Egy generációnak ő a Takács Mari, a fiatalabb már azt sem tudja, hogy ki volt – fogalmazott. Ezt a gondolatmenetet folytatta Vitray Tamás is:
– Egy generáció kihal velünk. Nagyon egyszerű ezt lemérni a magam fajtának, hogy ki az, akinek vannak emlékei. Ki az, aki megismer vagy felismer, és ki az, akinek nem jelentek semmit.
Gálvölgyi János azt hiszi, hogy ebben a hálátlan mai világban az marad meg, akire emlékeznek.
– Takács Marit nagyon sokan szerették őt, ezért az ő emlékezetükben megmarad, de igazándiból, ahogy én elnézem a mai televíziót, aljas módon a királyi televízióban ezt nem tudják megoldani – sóhajtott fel a színművész, aki annak idején közösen vezette a Magyar Rádió kívánságműsorát Takáccsal. Mindketten mázsaszámra kapták a leveleket.
Takács Marika pedig valóban közvetlenségével és alázatos bájával nyerte meg magának a közönséget. Egy alkalommal így szólt a nézőkhöz:
– Kedves nézőink! Kérjük, bocsássák meg nekünk tévedéseinket, és emlékezzenek néha jó szívvel is ránk!
