in

Születésnap – Novotny Zoltán 80 éves

Hirdetés

Kedden tölti be nyolcvanadik életévét Novotny Zoltán, a Magyar Rádió és az MTVA ma is aktív riportere.

    “Állandóan azt érzem, hogy jó lenne pihenni, de akkor meg az nem lenne jó. Amíg az embert megtalálják a feladatok, addig jó” – mondta az MTI-nek Novotny Zoltán, aki elárulta, március 16-án vonult karanténba, és veszélyeztetett korúként minden utasítást és tanácsot betartott feleségével a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások során.

Emellett viszont otthonról is dolgozott, jegyzeteket készített, illetve többek között az antwerpeni olimpia századik és Puskás Öcsi születésének 93. évfordulójára készített anyagokat a rádióban. Novotny elárulta, jelenleg egy kiállításra készít futballtörténeti anyagokat.

A legendás rádióriporter a járványhelyzettel kapcsolatban megjegyezte, noha ilyen hosszú ideig sosem tapasztalta meg, de számára nem volt ismeretlen a bezártság, mert a II. világháború végén hat hetet töltöttek pincében rendkívül kevés élelemmel, de az 1956-os forradalom budapesti ostroma után is négy-öt napot bezárva voltak.

    “Bármit is csináltam, mindig arra törekedtem, hogy többletet vigyek bele” – adta meg ars poeticáját Novotny. Úgy vélte, ugyan elsősorban sportriporterként ismerik, de 27 éven át televíziózott, közéleti és gyerekműsorokat is készített, vagy éppen politikai híreket olvasott, továbbá számos dokumentumfilm szövegét mondta fel.

Novotny Zoltán 13 nyári olimpiáról tudósított a helyszínről, ezen a téren mindössze két kollégája előzi meg a világon. Az általa megjárt ötkarikás játékok közül szerinte szinte lehetetlen egyet kiemelni, mint a legkedvesebbet. Az egyik az első, az 1968-as mexikóvárosi olimpia, amikor először lehetett részese a forgatagnak. Mint mondta, akkor még be lehetett járni az olimpiai faluba, így tulajdonképpen együtt éltek a sportolókkal, ezen az 1972-es, müncheni játékokon történt merénylet után szigorítottak.

Másodikként az 1992-es, barcelonai olimpiát említette, amely hangulatában és európaiságában emelkedett ki a megítélése szerint és persze a magyar sikerek is hozzájárultak ahhoz, hogy különösen jó emlék számára. A harmadik a 2004-es, athéni játékok, amikor rendkívül jó volt a rádióközvetítések visszhangja, pedig akkor már televízió volt az uralkodó telekommunikációs eszköz.

“Ha csak egyet szabad mondani, akkor maradnék Barcelonánál” – tette hozzá.

Hat olimpiáról tudósított – ahogy ő fogalmazott – “főnökként”. Hangsúlyozta, a rádió sosem dúskált a javakban, de nagyon élvezte, hogy már a játékok előtt két-három évvel megkezdődött a szervező munka, amely rendre sikeresnek bizonyult, mert irányítása alatt egyetlen aranyéremről sem maradtak le, pedig már két évvel az események előtt el kellett dönteni, mely helyszíneken legyen a riporterállásuk.

A 27 általa közvetített magyar olimpiai bajnoki cím közül számára azok a legkedvesebbek, amelyek egy “adott pillanatban” dőltek el. Példaként említette Repka Attila és Majoros István birkózók diadalát, vagy éppen Rózsa Norbert 200 méter mellen és Hosszú Katinka 100 méter háton megszerzett aranyérmét.

    “A hallgatók viszont legtöbbször Földi Imre aranyérmének tudósítását emelik ki. A magyar súlyemelő legenda már túl volt a fogásain, két riválisa viszont még hátra volt, 17 percen át közvetítettem és drukkoltam, hogy ne sikerüljön nekik, ami a sportban alapvetően erkölcstelen alapállás” – idézte fel Novotny Zoltán.

Az egy évvel elhalasztott tokiói olimpiai kapcsán megjegyezte, keretbe foglalná pályafutását, mert 1964-ben már a hazai stáb tagjaként dolgozott a tokiói játékokon.

    “Bizonyos kor felett már nem jó kiszakadni a hétköznapokból. Ha valahogy odacsöppennék, simán megoldanám, de az oda vezető út már nehéz. Rióba se akartam menni” – mondta. A halasztásról úgy vélekedett, az üzlet vezérelte a döntést, régen biztosan törölték volna, de az olimpia eszmeiségét, négyévenkénti sorozatát őrzi, hogy továbbra is Tokió 2020-nak hívják az eseményt. Hozzátette, azt kívánja, hogy az új időpontban sikerüljön megrendezni az eseményt, mert ez a sportolók, edzők, szurkolók és az egész világ érdeke.

Hosszú pályafutása során a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökeként is dolgozott 1985 és 2002 között. Ebből az időszakból arra a legbüszkébb, hogy az Év sportolója gálát az ő vezetése idején “vitték ki” a tévéstúdióból a nyilvánosság elé, illetve hogy 1999-ben a Vígszínházban rendezték az Évszázad sportolója gálát, amelyen a 25 kitüntetettből 14 jelen volt.

MTI 

Szólj hozzá!
Hirdetés
Hirdetés

Apostol – Bármit mondasz

Íme 10 érdekes kvíz, amit érdemes kitöltened