Tóth Árpád versei – íme a leghiresebb Tóth Árpád költemények.
Tóth Árpád: Őszi kérdés
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
- Tóth Árpád: Intérieur
- Tóth Árpád: Lélektől lélekig
- Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
- Tóth Árpád: Körúti hajnal
- Tóth Árpád: Húsvéti versike
A fa
- Tóth Árpád: Isten oltó-kése
- Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt
- Tóth Árpád: A fa
- Tóth Árpád: Április
- Tóth Árpád: Jó éjszakát
Szólj hozzá!
