Gyönyörű dal a szakításról – Cserháti Zsuzsa – Ha néha vissza űznek téged hozzám a szép emlékek…
Nézem a szádat,
és nem érzek vágyat,
hogy csókokkal perzseljem én.
Itt vagy és látlak,
és mégse kívánlak,
te nem lehetsz már az enyém.
Nemrég, még azt hittem, meghalok érted,
most itt vagy és furcsa, hogy semmit sem érzek.
Nézem a szádat és nem érzek vágyat,
hogy csókokkal perzseljem én.
Ha néha visszaűznek téged
hozzám a régi, szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad!
Ha rossz lesz hozzád az a másik,
ha két szemed majd könnyben ázik,
én csöndben megvígasztallak,
És vigyázok arra, hogy ne vedd majd észre,
hogy köztünk, már mindennek, mindennek vége…
Ha néha visszaűznek téged
hozzám a régi, szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad!
Csak nézlek, csak nézlek
és semmit sem értek,
én nem tudom, mi van velem?
Hol van a régi,
a földi, az égi,
a halálos nagy szerelem?
Hiába sírjuk most vissza a múltat,
a csodás szép emlékek mind megfakultak.
Csak nézlek, csak nézlek,
és semmit sem értek,
én nem tudom, mi van velem?
Ha néha visszaűznek téged,
Hozzám a régi, szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad!
Ha rossz lesz hozzád az a másik,
ha két szemed majd könnyben ázik,
én csöndben megvígasztallak.
És vigyázok arra, hogy ne vedd majd észre,
hogy köztünk, már mindennek, mindennek vége…
Ha néha visszaűznek téged,
hozzám a régi, szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad!
Hallgasd meg a dalt!
