Jöjjön Vörösmarty Mihály: Késő vágy költeménye..
Vörösmarty Mihály: Késő vágy
Túl ifjuságomon,
Túl égő vágyimon,
Melyeknek mostohán
Keserv nyilt nyomdokán;
Túl a reményeken,
Melyekre hidegen
Éjszínű szemfedőt
Csalódás ujja szőtt;
Túl a szív életén
Nyugottan éldelém,
Mit sors s az ész adott,
Az őszi szép napot.
De hogy megláttalak,
Szép napvilágomat,
Kivántam újolag
Már eltünt koromat;
Kivántam mind, amit
Ábrándos álma hitt:
Az édes bánatot,
Mely annyi kéjt adott,
A kínba fúlt gyönyört,
Mely annyiszor gyötört.
Hiába, hasztalan!
Ifjúság és remény
Örökre veszve van
Az évek tengerén:
Remélni oly nehéz
A kornak alkonyán,
S szeretni tilt az ész
Letünt remény után.
Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály költeményét.
Mi a véleményed Késő vágy írásról?
Írd meg kommentbe!
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=Qk3iLawvAtY?version=3&rel=1&showsearch=0&showinfo=1&iv_load_policy=1&fs=1&hl=hu-HU&autohide=2&wmode=transparent&w=662&h=373]
The post Vörösmarty Mihály: Késő vágy appeared first on Meglepetesvers.hu.
