in

Zorán – Maradj a hangszernél

Jöjjön Zorán – Maradj a hangszernél dala.

Zeneszerző: Presser Gábor
Szövegíró: Sztevanovity Dusán

Az igazgató ordít, a gimnázium zeng
A kijáratig vezet, a mutatóujja fent
Vissza se gyere, vagy tövig vágasd le
Mert ilyen hajjal ide többé nem is jöhetsz be

A barátom a parkban egy újabb cigit nyújt
Az elvei tiszták, az élet bonyolult
Mondja, vár rám a csapat, mely bátran ellenáll
Mert tovább ezt az önkényt mi nem tűrhetjük már

A teljes dalszövegért klikk!

Hallgassuk meg Zorán – Maradj a hangszernél dalát!

Zorán – Maradj a hangszernél dalszöveg

Az igazgató ordít, a gimnázium zeng
A kijáratig vezet, a mutatóujja fent
Vissza se gyere, vagy tövig vágasd le
Mert ilyen hajjal ide többé nem is jöhetsz be

JÁTSSZ ÉS NYERJ! LOTTÓZZ AKÁR INGYEN! Próbáld ki MOST és nyerj valódi pénzt!

A barátom a parkban egy újabb cigit nyújt
Az elvei tiszták, az élet bonyolult
Mondja, vár rám a csapat, mely bátran ellenáll
Mert tovább ezt az önkényt mi nem tűrhetjük már

És kipirulva suttog a kis vörös barátnőm
Ő velem együtt dolgozna egy boldog jövőn
Mi ott leszünk az élen, ha fordul a világ
Egy öregember végigmér és ballag tovább

Az én szívem is lüktet, a szégyen engem ért
Én lázadnék, és nekem bőven lenne is miért
De az öreg megint ott áll és újra végigmér
Nekem azt jelenti: maradj a hangszernél

A park helyén egy hotel, fényes fogadás
A tökéletes rendre itt egy ajtóőr vigyáz
Uram, hol hagyta a zakót, és a nyakkendőt?
A Metró klubban is így volt sok évvel ezelőtt

Már fordulnék is vissza, épp csak utolér
A barátom ölel: „Kösz, hogy eljöttél!”
A pezsgő is hideg, egy pohár még nem árt
Mi emlékszünk a padra, ami pontosan itt állt

S a riporter kérdez, s ő felel angolul
Őszinte és lelkes, már ő itt az úr
„Megnyertük a csatát, mit sosem adtunk fel”
S a vörös hajú szépasszony csak rá figyel

S a régi hangon súgja, a férje számít rám
Minek az a gitár, más kell ezután
De az öreg újra ott áll, és megint végigmér
Azt jelenti nekem, maradj a hangszernél

A siker égig ér, és ott mosolyog rám
A barátom az újságok címoldalán
Igaz, alig-alig értem, hogy mi az, amit mond
De a nyakkendőin látom, azért nincs itt túl nagy gond

Vagyok, aki voltam, ez nekem így elég
És nem törődöm azzal, hogy mi is kéne még
Mert a családom s a kutyám jó hozzám
És nem vagyok otthon senkinek vasárnap délután

Fizettünk sokan az ábrándokért
S forgatták mások a föld kerekét
Bár néha nem is tudom, mi az, ami hajt
Csak próbálom a zajban játszani a dalt

És az öreg néha eljön, megáll, s végigmér
S csak bólint: maradj a hangszernél

Szólj hozzá!
Hirdetés
Ajánló:

Zorán: Emlékek bálja

Halász Judit: Vöröshajú lányok