Bencze Ilona a Madách Színházban dolgozott több évtizeden át Psota Irénnel, és emberileg is nagyon közel álltak egymáshoz.
A színésznő szintén a Blikktől tudta meg, hogy szeretett kollégája elment.
– Még egy hete voltam bent nála a kórházban – mondta Bencze Ilona.
– Nem szerette, ha látogatják, nem akarta, hogy így lássuk őt. Nagyon szerettem őt, mert nagyon szerethető ember volt, ha valaki megtalálta hozzá a kulcsot. Ismerni kellett őt, hogy mikor nem zavarja a közeledés. De hagyta is, hogy szeressék, és ő maga is nagyon tudott szeretni. Aki megtalálta hozzá a kulcsot, az egy csodálatos barátra és partnerre lelt benne.
Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésze életének 87. évében hunyt el hosszan tartó betegség után.
