in

József Attila: Őszi alkonyat

Jöjjön József Attila: Őszi alkonyat verse.

Kedves tanáromnak, Tettamanti Bélának

Az őszutói barna alkonyat
Halkan piheg a pelyhező havon.

Vállamra érzem szép, meleg nyakad
És messzi csókod itt az ajkamon.

Hideg vonyít, agyonmart arcomat
Forró öledre mégse hajthatom.

Hirdetés

Be messze vagy még! Bús az alkonyat,
Lágy hópihékbe hull a bánatom.

The post József Attila: Őszi alkonyat appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!
Hirdetés

Kányádi Sándor: Kecske

Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság