in

Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság verse.

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.

Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.

S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,

most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.

Hirdetés

The post Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!
Hirdetés

József Attila: Őszi alkonyat

Aranyosi Ervin: Háladal