Retro csemege rovatunkban most a Dunakavics téma.
A Duna Csokoládégyár elévülhetetlen érdeme a Dunakavics! Harmadikos lehettem, amikor először kaptam zsebpénzt: heti öt forintot. Ez már akkor sem volt sok pénz, ezért jól be kellett osztanom. Harmadikban még nem járhattam egyedül haza az iskolából, így nemcsak a zsebpénz, hanem az elköltése is igen komoly korlátokba ütközött.
Az iskolából hazafele útba esett egy közeli szemfelszedő, ami mellett állt a környék trafikja, ahova betértem, amíg anyukám elintézte a leszaladt szemeket a szomszédban. A trafikba lépéskor mindig kellemesen mentolos dohány szag csapott meg. Sokáig elnézelődtem, hogy mire költsem az ötforintos zsebpénzem, de meglepetésszerűen végül mindig Dunakavicsot választottam. 2,40 Ft volt, így a heti két szemfelszedés alatt 20 fillér híján el tudtam költeni a zsebpénzem.- írja a retrogastro blog szerzője.
A Dunakavics kinyitása külön tudomány volt. Kellő tapasztalattal nem rendelkezők gyanútlanul megfogták a celofán zacskó két oldalát, és erőteljesen széthúzták.
A ragasztó engedett a húzásnak, majd a celofán azonnal továbbszakadt, és a cukor nagy része már a földön is volt. Persze én óvatosan bontottam, velem ilyen baleset nem fordulhatott elő, hogy a heti zsebpénzem felét a földre szórjam.
A színes cukormázzal bevont földimogyorót imádtam, így nem volt nehéz a zacskó felét elpusztítanom mielőtt édesanyám megérkezett volna a szemfelszedőtől. A zacskó másik felét szívem szerint félreraktam volna későbbre, de sietnem kellett, mert otthon várt nővérem, aki hamar megtalálta volna a módját, hogy megszerezze tőlem. Ezért útközben elfogyasztottam a maradékot is, majd a zacskó alján összegyűlt cukormáz törmeléket gondosan kinyaltam. Mire hazaértem, a Dunakavics elfogyott. Hogy tudtam egy egész tanéven keresztül minden héten két zacskó Dunakavicsot megenni, nem tudom, de nagyon ízlett, és mai napig jó emlékeim maradtak meg róla.
Aztán negyedikben a zsebpénzem is emelkedett, és egyedül járhattam az iskolából is haza, így már nemcsak a helyi trafik kínálatára voltam korlátozva. Ezek a változások nagyban hozzájárultak, hogy fokozatosan elmaradt a heti kétszeri Dunakavics, de a rajongás megmaradt. Mai napig a sós mogyorót Dunakaviccsal eszem: egy doboz sós mogyoróhoz egy zacskó Dunakavicsot keverek. Mert a földimogyoró csak így az igazi!
