Retro csemege rovatunkban most a Golyórágó téma.
A színes golyórágó azért volt nagyon jó, mert (ellentétben a laprágóval) 2-3-at összerágva óriási lufikat lehetett fújni belőle.
Egy-egy ilyen rágót egész nap képesek voltunk rágni; ebédnél a tányér szélén pihent, majd ismét vissza a szájba. 1980 augusztusában azon kevés szerencsés gyerekek közé tartoztam, akik Lengyelországban vehettek részt egy 10 napos nemzetközi úttörőtáborban.
Erre a hosszabb útra jelentős mennyiségű golyórágót csomagoltam, bár akkor még nem tudtam, hogy milyen fontos csereeszköznek bizonyul majd a Biesko-Biala-i táborban. A lengyel úttörők harcer csajkát, kést, övet vagy akár hátizsákot is cseréltek egy-egy golyórágóért.
A rágó darabja akkor 1 Ft volt, ami nem volt komoly összeg egy bőr övért vagy hátizsékért, így méltán voltam büszke, hogy milyen jó üzletet kötöttem. A fejemben már kereskedelmi mennyiségű tranzakciók terveit is szövögettem, melyek több ok miatt sem valósultak soha meg.
Golyórágó: Egy csomag 5 percig tartott
A Turbó rágó és a Donald kacsás rágó mellett a golyórágó volt gyerekkorunk kedvenc retro rágója. A 2 sorban pompázó kis gömbök láttán transzba estünk, és alig vártuk, hogy kipattintsuk őket a csomagolásból.
A zöld, narancssárga, kék, piros, fehér és citromsárga színek kavalkádja megbabonázott minket, és az illatuk mindig feledtette velünk azt, hogy az ízorgia nem tartott tovább 2 percnél, az ötödik percben pedig kemény és ehetetlen lett a rágó.
