Sebő Ferenc 1947. február 10-én született Szekszárdon, Kossuth-díjas és Nemzet Művésze címmel kitüntetett magyar énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató és építészmérnök, a magyar hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik alapítója.[https://hu.wikipedia.org/wiki/Sebő_Ferenc] Építészmérnöki diplomát szerzett a BME-n, de a hatvanas évek második felében a népzenével kezdett foglalkozni, felvételeket készített a moldvai csángókról.
1971-ben megalapította a Sebő Együttest, amely úttörő szerepet játszott a hangszeres népzene és táncházmozgalom elindításában. Az együttes tagja volt Pál István hegedűs, Halmos Béla furulyás, majd csatlakozott Keönch László cimbalmos és Gálhidy Tamás brácsa. Az 1972-es Ifjúsági Világtalálkozón arany minősítést szereztek, ami áttörést jelentett. 1975-ben megjelent Az örökzöld a magyar népzene című lemezük, amely a táncházmozgalom szimbólumává vált.
A hetvenes években rendszeresen jártak gyűjtőutakra Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, feldolgozták a magyarság népzenekincsét. Sebő Ferenc tekerőlanton való játékát különösen nagyra értékelték, ő élesztette fel a hangszer használatát a modern népzenében. Az együttes rendszeresen fellépett táncházakban, klubokban, fesztiválokon, meghatározó hatást gyakorolt a generációkra.
1980-as években szólólemezeket is készített, feldolgozott régi magyar dalokat, világi és egyházi népénekeket. Építészmérnökként is aktív maradt, de a zene teljesen betöltötte életét. 2013-ban Nemzet Művésze, többszörös Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas. 2026. április 27-én, 79 éves korában hunyt el, utolsó nyilvános szereplése a 45. Táncháztalálkozón volt.
Sebő Ferenc wikipédia: [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sebő_Ferenc]
